Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - John Lukacs: A rövid évszázad után
John Lukacs A rövid évszázad után T M örténész ne legyen — mert nem lehet — próféta. Talán — néha, néha — a múlt prófétája. De ebben nem különbözik más embertársaitól. Mert mi - mindannyian, Isten teremtményei - csak a múltat ismerjük. A jelen: illúzió, amely egy pillanat alatt elrohan, só't a pillanatnak nincs lényege, mert fejünkben és szellemünkben sokszor a múlt és jövó' hullámai csapnak össze. A jövő' teljesen a múlttól függ, mert fejünkben és szellemünkben az semmi más, mint valaminek, amit már ismerünk, további kivetítése. Kierkegaard mondta négy szóval: Visszafelé gondolkodunk — eló're élünk. A világegyetem összes teremtményei közül az ember az egyedüli történelmi lény. Tudja, hogy született; tudja, hogy meg fog halni. S ha néha nem is tudja, hogy „ki”, azt tudja, hogy „mikor”. Nem az idő', hanem az idó' tudata az emberi lét negyedik, elkerülhetetlen dimenziója. Engedtessék meg tehát, hogy a mikorról beszéljek egyet-mást: nem arról, hogy mi, nem arról, hogy miért, hanem talán arról, hogy hol vagyunk, hol találjuk magunkat. Tudnunk kell, hogy a XX. évszázad rövid évszázad volt. A XIX. század 99 évig tartott: aránylagos világbéke két világháború között. E világháború nélküli század 1815-ben, Napóleon eltűnésével kezdődött, s 1914-ben végzó'dött. A XVII. század 125 évig tartott — hosszú évszázad volt. Az angol és a francia világbirodalom több fejezetből álló küzdelme jellemezte, amelynek az amerikai függetlenségi háború csupán egy része volt. A XX. század 75 év: 1914-tól 1989-ig. Két óriás hegyvonulat határozza meg a földrajzát: az első és a második világháború. Voltak és vannak, akik azt gondolják, hogy a század döntő eseménye - következményeivel - az 1917-es orosz forradalom volt. Ez: történelmi rövidlátás ez. Az orosz forradalom az első világháború következménye volt, az orosz hatalom Kelet- és Közép-Európában pedig a második világháború egyenes következménye, ugyanúgy az ún. hidegháború Amerika és Szovjetunió között. S amikor - 1989-ben, talán sok tekintetben érthető, másrészt nehezen érthető okokból — az oroszok elhatározták visszavonulásukat Közép- és Kelet-Európából, a történelmi XX. század és a világháborúk következményei értek véget. Hadd térjek vissza egy pillanatra 1917-hez. Ezt az évszámot mindenki az orosz forradalommal kapcsolja össze. Pedig 1917 legdöntőbb eseménye nem az volt, hanem az Egyesült Államok hadba lépése. Nemcsak azért vöt döntő, mert ezzel a nyugati hatalmak megnyerték az első világháborút — orosz szövetségesük kiesése ellenére. Hanem azért, mert Amerika európai beavatkozása óriási történelmi fordulópont volt. Az Amerikai Egyesült Államok eredete, lényege, szerkezete, elhivatottsága az Újvilág lényegére alapult; Újvilág, amely nem kíván és nem fog az Ovilághoz igazodni, az Ovilágba beavatkozni, s nem tűri az Ovilág beavatkozását az Újvilágba sem. Nos, 1917-ben az Újvilág elhatározza, hogy megfordítja a századok népvándorlását. Nem óvilági kivándorlók vagy katonák ezrei indultak keletről nyugatra az Újvilágba, hanem több millió újvilági kelt át 6
