Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Horváth Ágnes: Tizenévesek állampolgári kultúrája (tanulmány Szabó Ildikó és Örkény Antal könyvéről)

soknak az egyéni és kollektív tudatban fellelhető elemeiről. A statisztikai analízis jelen esetben olyan eszköz, mely hozzásegíti az elméleti általánosítást a valóban fontos és determináló tényezők feltárásához, amely segítségével meg lehet mutatni azokat a neuralgikus pontokat, melyek a jövő társadalom- és politikaformáló erői számára kiemelkedően fontosak.

Az elméleti-fogalmi háló legfontosabb elemeit a bevezető fejezet ismerteti, mely külön teret szentel magának az állampolgári kultúra fogalmának a lehető legteljesebb körű definiálására. E definíció egyben magában hordja a következő fejezetekben részletesen kifejtett dimenziók együttesét. Eszerint az állampolgári kultúra egy olyan összetett fogalom, mely „..az állampolgárnak a társadalomhoz való teljes viszonyát, társadalmi magatartása egészét jellemzi. Az állampolgári kultúra egyszerre közege és «terméke» a szocializációnak, és mint ilyen, történelmileg változó és társadalmilag rétegzett.” A történelmileg formálódó és társadalmilag differenciált állampolgári kultúrának az összetevői az elemzett témák szerint: a politikai intézmények, a politikai ideológiák, az állam és a polgár viszonya (Politika és társadalom fejezet), valamint azok a vonatkozási csoportok (népek, népcsoportok), amelyekben az állampolgári kultúra egyes elemei a társadalmi interakciók során manifesztálódnak (Valahol Közép-Európában fejezet). A felsorolt témák mindegyikét négy elemzési szinten dolgozták fel a szerzők: az ismeretek, az érzelmek, az értékek, valamint a társadalmi cselekvési minták szintjén.

A vizsgálat utolsó éves gimnazisták, szakközépiskolások és szakmunkástanulók, országos reprezentatív mintáján készült. Az a több mint 2600 diák, aki 1996-ban kitöltötte a kérdőívet az 1998. évi választásokon már szavazati joggal rendelkező állampolgárként vehetett részt.1

A recenzió keretei nem ismertethetik a vizsgálat valamennyi eredményét, így csak néhány általános tanulságra hívhatjuk fel az érdeklődők figyelmét.

Megdöbbentő, hogy- milyen lényeges különbségek tapasztalhatók a különböző iskolatípusba járó fiatalok válaszai között:- mennyire nincs szinkronban a politikai tájékozottság, az ismeretek szintje és társadalmi aktivitás:- mennyire erőteljes a fiatalok egyes csoportjainál a törvényen kívüli eszközökkel történő konfliktuskezelés iránti fogékonyság;- milyen elutasítóak az ifjúság érzelmei a politikai közélet szereplőivel szemben;- milyen mértékben befolyásolják tisztán érzelmi, sőt indulati elemek egyes társadalmijelenségek (pl. a politika általában, szegénység, gazdagság) megítélését;- milyen mértékű érzelmi elutasítás övezi a környező országok népeit és egyes népcsoportokat a fiatalok körében.

Reménykeltő, hogy- alapvetően tisztában vannak a demokratikus intézményrendszer főbb elemeivel;- szemléletükben együtt van jelen a magyarság tradicionális értékeinek elismerése és a nyugati típusú demokratikus társadalmi berendezkedés elfogadása:- a formális politikai részvételt vállaló középiskolások körében jellemző a politika értékként való tételezése, mely „az általános műveltség kötelező elemeként és a társadalmi státusz szükségszerű velejárójaként” jelenik meg.- a társadalmi aktivitás területén az egyéni cselekvési formákat részesítik előnyben, de a kollektív fellépésnél a demokratikus módozatokat választanák.

Üzenetértékű, hogy a középiskolások által megbecsülésnek örvendő személyiségek között sokkal nagyobb számban és erősebb súllyal szerepelnek a kultu81