Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Horváth Ágnes: Tizenévesek állampolgári kultúrája (tanulmány Szabó Ildikó és Örkény Antal könyvéről)

rális élet személyiségei, mint a politikusok, s történelmi személyiségek között is pozitívabb megítélésben részesülnek a XX. századot megelőző korok alakjai.2

A vizsgálat egyértelműen bizonyította, hogy nem várható el kiszámítható, társadalmilag értékelhető állampolgári magatartás olyan csoportoktól, amelyek nem rendelkeznek alapvető ismeretekkel a társadalmi-politikai intézményekre, jelenségekre vonatkozóan. A tisztán érzelmi alapon működő politikai magatartás alapvetően elutasító, zárkózott és bizalmatlan, a társadalmi konfliktusokat „osztályharcos” attitűd alapján tarlja megoldhatónak. Nehezen várható el az európai normáknak megfelelő állampolgári magatartás olyan felnövekvő nemzedéktől, amelynek jelentős hányada elutasítja a formális közreműködést a demokratikus intézményrendszer szervezeteiben, ugyanakkor igen aktívnak mutatkozik mindennemű „törvényen kívüli” társadalmi cselekvés tekintetében.

Különleges figyelmet érdemel az a jelenség, hogy a középiskolások jelentős hányada a szegénység és gazdagság kérdésében szinte kizárólag az egyéni felelősség kérdését tartja meghatározónak, a társadalmi egyenlőtlenségek, a munkanélküliség tényét individuális okokra vezeti vissza. Érzékeli e társadalmi problémák súlyát, de a megoldásukhoz nem kíván érdemben hozzájárulni, szolidaritásának mértéke, személyes felelősségvállalása, hihetetlenül alacsony. A probléma kezelését - a tárgykörben végzett kutatások eredményeihez hasonlóan - minden valószínűség szerint az államtól, a mindenkori hatalomtól remélik a fiatalok.

Sajátos ambivalencia érvényesül az általánosan vallott liberális értékek elfogadása és a konkrét morális állásfoglalás konzervatív jellege között. Bizonyos hétköznapi jelenségek értékelésénél a liberális felfogás a domináns elem, de ez gyakran együtt jár más társadalmi jelenségek mélyen konzervatív értékelésével.3 Hasonló ambivalencia jellemzi az egyéni szabadságjogok állami garanciáinak igényét is: egyéni érdekeik, szabadságjogaik, vállalt és vallott értékeik érvényesülésének feltételeit megkövetelik az államtól, a politikai hatalom képviselőitől, ugyanakkor nem kívánnak részt vállalni az ehhez szükséges feltételek előteremtésében, az esélyteremtést, a hátrányok leküzdését szolgáló feladatok ellátásában. Például:- Az állampolgár ott élhessen, ahol akar, de ahol él, ott az állam korlátozza mások befogadást:- A hatalom teremtsen esélyegyenlőséget, de ne kelljen fizetni a szolidaritási alapba;- Érvényesüljön az igazságosság elve, de ne a véletlen kiválasztás abszolút esélyegyenlőségében (pl. sorshúzás), hanem inkább a meglévő szabályok vagy a családi rászorultság alapján:- Ne legyenek nagyon szegények, de ne is legyen kirívó gazdagság. A probléma eredete individuális, kezelési módja „össztársadalmi” (állami?) hatáskörű.- Elfogadottak a politikai berendezkedés polgári demokratikus értékei és működési formái, de a Nyugat-Európához való kapcsolódás elsődleges dimenziói továbbra is a gondolkodásmódban, az életstílusban, és a fogyasztási kultúrában megmutatkozó különbségek mentén mutathatók ki.

A szerzők nem készítettek összefoglalást a rendkívül szerteágazó témakör átfogó értékeléséről, a világos ábrákkal, mélyreható statisztikai elemzésekkel és körültekintő magyarázatokkal ellátott fejezetek végén azonban témánként összegezik a vizsgálat tanulságait.

Ezek közül talán a legfontosabb annak megvilágítása, hogy a családi szocializáció általánosan érvényes dominanciája mellett „..az iskolarendszer meghatározó szerepet Játszik az állampolgári jogok gyakorlásához és a tu82