Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Luchmann Zsuzsa: A táblabírói Magyarország (A megyei közélet visszásságai a reformkori életképekben – tanulmány)
az állandó összeütközések lehetőségét. Ezért érdemes itt kitekinteni arra a mozgalomra, amely az 1820-as évek végétől teljesen új politikai helyzetet teremtett, és amely meghatározója lett a következő évtizedek társadalmi változásainak: a magyar liberális reformmozgalomra. Indokolja ezt az Is, hogy az életképek tanúsága szerint a kortársak a parlagi nemesi gondolkodásmódban látták a változások legfőbb akadályát, s éppen a liberális eszméknek a jellegzetes figurák által történő, ritkán következetes, többnyire minden tudatosságot nélkülöző tagadása a rendes módja a tárgy ábrázolásának. A magyar nemesi liberalizmus Gergely András A magycu- nemesi liberalizmus születése című írásában vállalkozik azoknak a kérdéseknek a megválaszolására: milyen társadalmi, eszmei, politikai folyamatok vezettek a reformmozgalom kialakulásához; milyen volt a célok és a valóság viszonya; ml volt Magyarország számára átvehető abból a humanisztikus, felvilágosodási gyökerekből táplálkozó ideológiából, amelynek „politikai eszménye a szabad polgárok alkotmányos állama, ahol a polgárok által választott parlamenten keresztül juttatják kifejezésre akaratukat, ellenőrzik a végrehajtó hatalmat”, s amely nem ismeri el a feudális függőség semmiféle formáját sem.'1 Az egyén szabadságát, a törvény előtti egyenlőséget, a tulajdonszerzés szabadságát hirdeti, természetjogi alapokon nem ismer különbséget emberek között származás, nemzetiség és vallási hovatartozás tekintetében, s alapvető jognak tartja a vélemény- és gondolatszabadságot. Az Angliából és Franciaországból kiinduló eszme valamennyi országban a helyi viszonyoknak és társadalmi sajátosságoknak megfelelően ölt testet, de különösen jelentős változásokon megy át azokban az országokban, amelyekben a feudalizmus előrehaladott válságjelei mutatkoznak, ez azonban nem jár együtt a tőkés viszonyok kibontakozásával. Ilyen Magyarország helyzete Is, ahol a feudalizmus válsága a 20-as években a maga teljességében válik nyilvánvalóvá. A változtatás igénye messzebbre, az 1790-es évekre nyúlik vissza, de az akkori programnak még nincs realitása: a nemesség zöme a századforduló táján hisz a rendszer teherbíró képességében. Az európai erőviszonyok változásai azonban rádöbbentik a nemesség gondolkodó csoportjait saját gyengeségükre: „minő csekély anyagi erővel rendelkezik ez az ország (ha közöttük vannak Is gazdagok), és milyen labilis társadalmi bázison nyugszik, s ezért katonailag és politikailag mennyire ingatag, törékeny ez az oly kérkedve emlegetett sok évszázados kiváltság- rendszer.”4 5 Ebből a felismerésből születik a nemesi modernizáció igénye, amely szerint a változó világban a nemesség a maga előjogait csak akkor tarthatja fenn, legitimitását csak akkor igazolhatja önmaga és a születő 4 Gergely András: Egy nemzetet az emberiségnek. Tanulmányok a magyar reformkorról és 1848-ról. Bp. 1987. 59. 1. 5 Uo. 15. 1. 61
