Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Calvus, Caius Licinus: Versek (Kovács András Ferenc fordításai)

Caius Licinus Calvus*

Versek

i.

Kérlek, hű Neposom, jegyezd he zsúfolt naplód szélire vérrel ezt a névsort'

Első - Aemilius, csökött három, majd Alfenus, ki csak alfelét nyalatja, törlőrongy-Aurelius jön, aztán Arrius: nyekegő, merő irigység, s Balbus: görcs, beteges, maró galádság. Crispus, Erius és Chinas giliszták,

Caesius fenekébe fúr az orruk Celsus meg Columella is belényal bátran... Persze, Cerellius se finnyás, Nasónk s Furiusunk se túlfanyalgók. nemkülönben a fasz Piso, ha pénzt kap. (Jaj, Comeliusom, bocsáss meg!) Ismét rendben folytatom, ím... Tehát a pállott, pletykás Fabricius, ki feszt lavíroz, szintúgy Gellius és a lágy, puhányos, romlott Lesbius - ám Milo rohadtabb! Petyhüdt Longinus, ősgonosz, hegennyedt, rosszmájú idióta - bár gyagyásabb nála Porcius, agytalan, beszart agg, béljós díszpapagáj, ki más beposhadt trottyoknak viszi hordja szét a rémhírt sugdosódva... De Sestius se jobb, sőt: bunkóbb! Pattog az esztelen, kiszáradt kecskeszar, pici babszem! Ó, titokban mind az égi Toculliót csodálják - úgy fölfútta magát akár a békák,

* Caius Licinius Calvus (i.e. 82. - i.e. 47?) előkelő plebejuscsaládból származó római szónok és költő, Catullus legjobb barátja. Irodalmár barátaival együtt elhatárolta magát Caesar és Pompeius politikai törekvéseitől. A szónoki pályán Cicero vetélytársának számított. A fiatal, művelt ifjak körének, a „neoterikusok” néven emlegetett csoportnak irodalomelméleti megalapozójaként kedvelt költő maradt az augustusi aranykor idején is. Számos költői művéből mind-össze 124 vers, illetve 43 töredék maradt ránk.

32