Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Calvus, Caius Licinus: Versek (Kovács András Ferenc fordításai)

vartyog, s mennydörög olykor át a seggén, mintha ő maga Juppiter valagja volna... Sfolyna tovább is így a listám, mert Mamurra, Vatinius s egyéb torz talpnyalók lemaradtak, ejsze, róla! Folytatnám örömest, de tán kifáraszt biztos majd belezsibbad, ó, a csuklóm jó Comeliusom mivel ma még több jellemes, becsületre ép s erényes fennforgó sürög, öl lapul, tenyészik Rómában - csupa őslatin, morális nagyság!... Jaj, valahány olyan magasztos, hogy tán már ezután nem is találok rájuk megfelelő, prezíc, pazar szót!

Inkább hallgatok egy szavam se lesz már! Meg sem mukkanok én, de majd te illeszd hullt, hős férfiaid dicső sorába mind e tetveket ó, Nepos, jegyezd föl hogy maradjanak ők meg itt örökkön!

II.

Zenobius, te syr sakál mit sündörögsz?

Görbe hiéna megint prédát lesel te nyálazó?

Nyalós nyakigláb, lötty agyad tán bűzösebb, mint a beteg teve híg ganéja Bactriában! Ej, mit bólogatsz, te hórihorgas dögmadár, szart csemegézve, gyalog mocsárlakó, ki szállni sem tud, hulladékon csámcsog el s tapicskolón gázol előre hazug mocsokban (----)

III.

Dühösen csivitelnek a kanverebek, s a tojók is, a csúf zabolások, fölfújva csöcsös bögyüket pötyögőn cseverésznek el ős böcsületről, s a morál neviben sipitoznak az ág magásan - node közbe' leszamak ma fejünkre, a szemtelenek, pimaszul pityeregve, csak elfecserészvén valameddig még le-letojhat a tág ülepük: „Milyen , ó.ma az erkölcs!”

Milyen is, no, Fabullus? Erény potyog itt a nyakunkba a szent ereszekből! Gyere, cimbora, rólunk cserfel a sok kotyogóseszű csepp verebecske csepülön - de miközbe' csöpög le a híg becsülep s az erényteli szentség kobakunkra, Fabullus, az út peremén... S mi vagyunk az ilyen kibaszott kis rühösöknek most mosdatlanok és mocsadékok? Még mi vagyunk épp

33