Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 12. szám - Hizsnyai Zoltán: Nyár-Ősz-Tél (vers-triptichon)
s (Árpád-medencei bor-szüret) boroszlán borzong, köd kereng, borsódzik kosbor, borbolya, még alig pirkad, épp csak földereng a borzas tőke, s fel-felhortyog a bongor alól a csélcsap föld, de reng a csupasz csülkök alatt már a kád, kadar-lé kacskáz, mint a vércsapa rézsűt a rézsűn, csemcseg tar borág, pittyedt biling közt szöszmötöl- hatol egy szellet lejjebb, szétcsap a bongyor belekben, bornírt farpofát próbáló vinkó, ó, te fürge must, ne kuporítsd le e büszke genust, légyen nyughelyed deszkaszarkofág, karcos kadávered ne gyalázzák kofák, mert még az áslóg rád mered, leveted kettős hevedered, szétpotyognak a dongafák s szülőöledbe ered leved... Mi lesz veled, ó,jó magyar, kóbor porondba süllyed az agyar ? avagy miféle hóbort a nyers agyagból nyelni óbort? ...Csak annak adj, kit igaz szomj sanyar, egy verdung csigert lopj elém hamar, vagy inkább tölts meg mindjárt egy bokályt, sajtárral hordd a jóféle nedűt, szagos muskotályt és hárslevelűt, zsongjon a bárzsing, kezdődjön a hepaj; fogytán a furmint? hát sebaj! eressz egy déjá vu-t, ragadd meg karcos kéknyelűd, mikéntha hajdan - ó, ne szánd hát, lapaj kupádba meregess leánykát, ne szánd csintalant, markold a csínt alant, s dönts teli egy vendelyt, hajtsd fel, mint a pendelyt, II
