Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11. szám - Tódor János: "Nem pisó ez, gyerekek..." (Életképek a pesti Harlemből)
Elő pénzautomata A koldust, akinek térdből hiányzik mindkét lába, reggel kilenc óra körül szokták kirakni a Népszínház és a Bacsó Béla utca találkozásánál, a McDonald's sarkára. Csonkjait - két barnára füstölt kötözött sonka - kitakarják, hogy nagyobb szánalmat keltsenek iránta. Román cigányok rabszolgája-munkaeszköze ez a szerencsétlen ember, aki akkor sem tudna meglógni, ha volna hozzá bátorsága, hiszen egyedül képtelen a helyváltoztatásra. A Bacsó Béla utcában sétálunk, amikor a sötétben egy fennhangon méltatlankodó asszonyra leszünk figyelmesek. A túlsó oldalra mutogat, és sopánkodik, hogy csináljunk már valamit. Ott ül a földön a koldus, háta a falnak döntve, kabátja föltépve, és hárman dolgoznak rajta. Egy barna prémkabátos, fekete hajú, szakállas, középkorú férfi a nyomorult arcát üti, aztán belemarkol a hajába és koponyáját a falnak csapkodja. A mellette térdelő fiú szakavatott mozdulatokkal, egy csöppet sem kapkodva, kutat a koldus zsebeiben, éppen egy zsebfésűt dob le az aszfaltra. Harmadik társuk - cifra szoknyás, csizmás, színes fejkendős nő - idegesen sétál tőlük néhány méterre, olykor felénk pislog, de nem szól egy szót sem.- Csináljanak már valamit az istenért... - tördeli a kezét mellettünk az asszony. - Hát nem látják, hogy kirabolják?! Mozdulni sem bírunk döbbenetünkben, meg aztán mi a fenét is csinálhatnánk... Alig fél perc alatt játszódik le az egész. Miután módszeresen kiürítették az élő pénzautomatát, a fiatalabbik férfi, akár egy batyut, a vállára kapja, úgy száll fel vele a 37-es villamosra. Mögöttük, akár egy méltóságteljes oroszlánszelídítő, peckesen lépked a prémgalléros gazda. Lajos, a mindenes Lajos, a Népszínház utca mindenese fekszik az éjjel-nappali bolt kirakata alatti betonperemen. Borostás, himlőhelyes arca meg-megrándul, olykor nagyokat horkant álmában. Keze ügyében eldőlt, félig teli sörösüveg, középső és mutató ujjai között csonkig égett cigaretta. Nincs még túl késő, éppen hogy besötétedett. Lajosra ügyet sem vet a villamos- megállóban ácsorgó tömeg, legfeljebb azok méltatják figyelemre, akik a péküzlet előtt várakoznak türelmetlenül (nem szeretnének lemaradni a nyitott ajtóval várakozó 28-as villamosról). Amikor néhány órával ezelőtt arra mentem, Lajos egy söprűvel és egy sörösüveggel a kezében egyensúlyozott az újságosbódé mellett, s a pavilon falára kifüggesztett pornólapokat sunyin vizslátokat igyekezett rábeszélni arra, hogy ne csak a szemüket elégítsék ki.- Nem bámészkodni káli itt, nem pipsó ez, gyerekek... - mordult rájuk. Egy apró, szemüveges emberke, annyira zavarba jött ettől, hogy addig vacakolt, amíg becsukódott orra előtt a villamos ajtaja. Lajos kora reggel kezdi a műszakot: söpri az üzletek előtt a járdát, kihúzigálja a lépcsőházakból az út mellé a kukákat, széthajtogatja, majd összekötözi keménypapírban utazó állandó kuncsaftjainak a dobozokat. No és persze mindeközben folyamatosan iszik. Ő nem jár le az Egy falat, két kortyba, sem más közeli italmérésekbe, Lajos kocsmája az egész Népszínház utca. Sör, pálinka, kenyér, felvágott, esetenként 2-300 fo59
