Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11. szám - Tódor János: "Nem pisó ez, gyerekek..." (Életképek a pesti Harlemből)
utcaszint alatt, senkit sem érdekel. Egyedül Zsigovits, a már Csurkából is kiábrándult, kiugrott miépes szokta zrikálni, de érdekes módon Józsit mégis mindig a nyugdíjas ikávés társaságában látni. A pókergép rettegett fosztogatója sohasem hagyja az elefántcsontparti fiút fizetni. Mongol A Mongol mindig úgy néz ki, mintha éppen a megelőző pillanatban szaladt volna bele egy bal csapottba. Amit aztán nyomban követett egy jobbegyenes is. De a Mongol nem az a fajta, aki könnyen megadja magát. Mármint végleg. A Mongolt meg lehet küldeni egyszer, kétszer, többször, de legyőzni nem lehet. Olyan ő, mint Hemingway öreg halásza. Csakhogy már az öreg Halász sem a régi. Egy Chinatown névre keresztelt kínai étterem nyílt a helyén. Reggelente álmos, vágott szemű sárga emberkék rázzák ajtaja előtt a villamossínekre a lábtörlőt meg a szőnyegeket. Ellenben a Kishalász még tartja magát. Oda viszont a Mongolt nem engedik be. Nem mintha annak előtte a Mongol gyakori vendég lett volna ott. O inkább a hatlépcsős kissjózsit, vagyis a Kiss József utcai borozót szereti. Naphosszat ott ücsörög a három deci olaszrizling fölött, s a magasan a falra szerelt tévén bámulja az ország- gyűlési közvetítéseket. Szemben a többiekkel, ő sohasem kommentálja trágár szavakkal a politikusok megnyilvánulásait. Mongol ugyanis nem tud beszélni. Télen- nyáron ugyanaz a rojtos, szürke műszőrme bunda van rajta. Ahogy koszos csövesszatyrával - szeme alatt a duzzadtan kéklő monoklikkal - oson a fal mellett, olyan, akár egy deviáns Mikulás. Homok és vér A homokkal elsikált vér látványa még napokon át. A bejárattól másfél méterre jobbra. Hetekig fölnéztem a harmadikra, mielőtt beléptem a kapun. Sose lehet tudni... Hogy kilökték vagy magától ugrott ki, az már sohasem derül ki. A rendőrség gyorsan lezárta az ügyet, a szemtanúk sugallta verziót fogadva el. Szerintük narkós volt a nagydarab srác, az anya (aki már nagymama) alkalmi barátja. Hisztériázott, fölállt a párkányra, aztán ugrott vagy megcsúszott. Ugrani akart, de közben meggondolta magát, ám megcsúszott. Fölállt a párkányra, és valaki meglökte. Már előtte leütötték, aztán kidobták. Ki tudja... Sokan laknak ott. Állami gondozásból, javítóból, börtönből szabadultak. Olyan az a lakás, mint egy rehabilitációs szállás. A maga sajátos módján missziót teljesít. Mielőtt ez a família ide költözött volna, egy rabbi lakott ott a családjával. Most nem tudni, hogy pontosan kik és hányán. A zuhanó talppal csapódott a betonra, lábai térdig felcsúsztak a hasába. Ezt Ávós néni mondta, hozzátéve, hogy felfoghatatlan módon magánál volt a fiatal férfi. Nem kiabált, nem nyöszörgött, hanyatt feküdt és falfehér arccal, nyitott szemmel bámulta a bárányfelhős kora májusi eget. A mentőben halt meg. Aztán már csak a homokkal elsikált vér látványa. 58
