Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11. szám - Halasi Zoltán: Alagsor (versciklus)
Halasi Zoltán Alagsor 1. A megváltás közel Hogy e véghez vonagló őszben tőled mit akarok ? Fél életen át képzelődtem. Jól mondod. Szörny vagyok. Egy szadista állat. Sub rosa eddig. Most manifeszt. A génlánc, a végzet adósa küld végrehajtani ezt. Múltkor, mikor reccsent a csuklód, ne hidd ám, hogy azért, mert rád haragudtam. Az úgy volt, fölmentem cigiért, s visszafelé ki volt a liftben ? Két iker. Négy gyerek. Szíven ütött - csak minekünk nem, mindenkinek lehet... A fejedet a kredenc üvegébe, azt se épp hirtelen felindulásból vagy mert a vérbe' akkora örömem telik - inkább iszonytat ennyi. Elájultam, mikor beoltottak... Nem, ez felgyülemlik valahogy, mint a por. És ahogy sivalkodsz az ágy négy lábához kötözött tagokkal - mintha filmet látnék: Majsa, disznó hörög leteperve, a havas udvar... A félsz, hogy elszalad, amit a gazda maga hizlal, belénkfagy, úgy marad.
