Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11. szám - Szántó R. Tibor: A tudás körül (Változik a világ)
Nos, akkor ez a bizonyos második kolléga (akinek persze a fiziko-kémiai részecskék kutatásához hasonlóképpen semmi köze sem volt, de még a Kolléga szűkebb szakterületéhez sem sokkal több...) fogta a levelet, s először is kiböngészte rajta a feladó e-mail címét. Fiatalabb volt Kollégánknál, fogékonyabb tehát az új módira, no meg az e-mailre, mint tudjuk, nem kell bélyeg, ez sem elhanyagolható szempont, s hamarabb is odaér. A cím, hurrá, megvolt, jöhetett a gyors válasz fogalmazása, melyben Kollégát más irányú elfoglaltsága miatt kimentve maga ajánlkozott a valóban ígéretesnek tűnő együttműködésre. A nem sokat késő egyetértő válasz után néhány drótposta váltás következett a lehetséges közös kutatási témáról, s tisztázni kellett persze, hogy ki utazzon a másikhoz elébb. Kollégánk kollégája udvarias volt, meg, ugye, mégiscsak ő a fiatalabb, hívta hát az indiai professzort. O először igent mondott, de aztán valahogy mégsem tudott jönni. Hogy miért, az sosem tudódott ki, csak gyaníthatjuk, hogy fiskális okok húzódtak meg a háttérben, hiszen hiába a meghívás, az általában csak koszt(napidíj)-kvártélyt jelent, utaztatást nem. S a repülőjegy Delhiből Budapestre bizony nem olcsó mulatság. Hívta viszont Kollégánk kollégáját, hogy hát akkor talán menne először ő Indiába. No, ez mán döfi! Indiába hogyan is juthatna el másként egy ilyen csóró magyar kutatóféle halandó? Delhi, a Vörös Erőd, a vasoszlop, s tán még a Tadzs Mahalhoz is eljuthat az ember valahogy! Hanem az a fránya repülőjegy... Mit szaporítsam a szót: összejött. Nem elsőre, s nem a munkáltatótól, de az már édes mindegy. A fő az, hogy megvan az utazásra a pénz! Időpont kiválasztás (magunkfajta [közép] európainak Delhiben január-február a legjobb), egyeztetés, még pár drótposta, s egy kis adminisztráció, s aztán: hurrá, UTAZUNK! (Vagyishogy ő utazik.) Hát, mit is mondjunk? Fejünket csóváljuk? Elítéljük Kollégánk kollégáját, vagy irigyeljük szemfülességéért? A tudomány nemzetköziségére gondoljunk, a számos jelentős eredményre, mely ilyen egymáshoz utazgatásokból született? Vagy a rengeteg érdektelen találkozóra, összejövetelre, ahol a szószaporítás mellett csak a papír, a kávé, szendvics fogy (meg az adófizetők pénze)? Lehet-e az előbbieket megtartani az utóbbiak nélkül? A Sztálin-vicc a csak jó filmekről... Bizony, rossz filmek is készülnek, szép számmal, s előzetesen nem lehet hatalmi szóval szelektálni. Talán ez az eloszlás minden területen hasonló? ES. Azért Kollégát se kell sajnáljuk. O talán azért nem volt annyira oda ezért az indiai útért, mert hogy elébb Kínába ment. Az egész világot behálózó szakmai szervezet - melynek Kolléga is tagja természetesen - ugyanis Pekingben tartotta az évi rendes összejövetelét. S valahogy - az ő titka - Kolléga is megszerezte a repülőjegyre a pénzt... Nem sokkal utána - ám még mindig kolléga útja előtt - pedig Indiába röpítette a repülő. Delhibe, egy másik intézetbe, másik professzorhoz. Hát így utazunk, utazgatunk. 48
