Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11. szám - Szántó R. Tibor: A tudás körül (Változik a világ)
Szántó R. Tibor A tudás körül Változik a világ A U. -Ä. világ változik körülöttünk. Nemcsak „politikailag”, sőt, nem is elsősorban úgy. „Természetileg”, környezetileg, ha lehet mondani: magánvalóságában változik. Persze tőlünk, az emberi beavatkozástól, jelenléttől korántsem függetlenül. Végül is - akarva-akaratlan - mi változtatjuk. Mi is. Nem kis részt „természetileg” is. Itt van pl. az időjárás. Amiről általában azt tartjuk, hogy tőlünk független, általunk nem befolyásolható. Pedig nem így áll a dolog. S itt most nem a jégfelhő oszlató rakétákra gondolok, hanem azokra a mindennapos tevékenységekre, melyekkel sokunk akaratlanul, nem tudatosan hat az időjárásra. Igen, a gépjárműforgalom, a repülőgépek, az erdőirtások. Ma már jobbára ismert összefüggések. Ha autóba ülünk, ha repülőgépre szállunk, ha hűtőszekrényt vásárolunk, vagy freongázzal hajtott dezodort, hajlakkot, „spray-t” használunk, akkor magunk is hozzájárulunk a Föld egyes légköri változásaihoz. Az úgynevezett CFC (klór-fluór-szén) molekulák a magaslégkörbe jutva pusztítják, átalakítják az ózont, a háromatomos oxigénmolekulákat. Amik egyébként a Napból érkező, az élő szervezetekre káros ibolyántúli sugárzást csökkentik, szűrik. Védenek minket. Amíg vannak. Ahogy fogynak, úgy nő a ránk nézve veszélyes ultraviola napsugárzás földfelszínt elérő része. Erősebb lesz a nap. A fényképész is ezt mondja. Egyre keményebb. Eget. Csak néhány éve használok napozókrémet (már ha egyáltalán napra megyek). Régebben nem volt rá szükségem. Nyugodtan napozhattam, tavasszal, nyár elején, „hirtelen” is, sosem égtem le. Pár évvel ezelőtt, egy júniusi olaszországi nyaralás első napján istentelenül leégtem. Kb. 30 perces strandlabdázás alatt. Változik a világ. A bőrömön érzem. Azóta jobban vigyázok. Kevesebbet megyek a napra, fényvédőfak- toros napozókrémmel kenem be magam. A lakótelepi házak között füves terület van, kis fákkal. Nem egy golfpálya, de azért fű. Nem emlékszem rá, hogy régebben kiégett volna nyaranta (18 éve lakunk itt). Pár éve azonban jó része augusztusra kiég. Sőt, a legutóbbi években már júniusban égett ki. Az egész. A beköszöntő kánikula első napjaiban, a tavaszi esők dacára. Változik a világ. Kislányunk a nyáron táborba ment. Fényvédős napozókrémet is vitt. Meg szúnyogriasztó kotyvalékot, golyós kiszerelésben. (Csak a szemre, meg belsőleg veszélyes...) És polibé tablettát, kullancsok ellen. Ismerősök után a doktornő is javasolta. Változik a világ. Kisiskoláskorom boldog nyarait Veszprémben töltöttem, néhai anyai nagyszüleim sziklaoldalba bújt kertes házában. A veteményesbe, paradicsomért, zöldségért, létrán kellett felmenni. Az utolérhetetlen zamatú kajszit is ott szedtük. A padlásajtó mellett. Sokat sétáltam, csatangoltam nagyapával a Séd mentén, méla füzek alatt, bokrok, zöldek között. Kullancsoknak hírét sem hallottam. Csak itt ismerkedtem meg velük, húszegynéhány év múltán, mikor egy-egy pilisi kirándulás után nyolcat-tízet szedtünk ki magunkból, egymásból, feleségemmel. Hát most a lányomat kell kioktatnom. Változik a világ. Napra, erdőbe, fűbe ne menjen, esténként magán kullancsot keressen. Eszem szerint a Balatonba sem engedném, de hát tudom, nem lehet. Hát milyen nyaralás ez? Milyen gyermekkor? Én még, emlék43
