Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Buda Ferenc: Rendteremtés (Jegyzeteimből)

*

A fordulat évétől számítva jó negyven évig tartó történelmi időszak nagy-nagy belső bajokra utoló s felmérhetetlen károkat okozó társadalmi kórtünete volt a kontra- szelekció. Fontos pozíciók, felelős tisztségek betöltésénél a szakmai hozzáértést, a jellembeli erényeket s a szellemi képességeket gyakorta megelőzte a pártszerűség, a valódi vagy megjátszott politikai megbízhatóság. (Az ám: hisz a járatlanság, a kon- társág egy-kettőre kiderül, hívséget viszont hazudni is lehet.) így nevezhették ki faipari üzem igazgatójává a cipészsegédet, s nőhette ki magát élet-halál urává - legalábbis megyei szinten - a tökhülye, tanulatlan káder, kivált ha párthűsége némi rá- menősséggel is párosult. És igen: így s ezzel párhuzamosan ment veszendőbe magas képzettségű, tehetséges, becsületes szakemberek százainak, ezreinek szellemi energiája (ráadásul - mellesleg - az élete is). Mindez elősegíthette s elő is segítette számos területen a silány, a gyenge középszer eluralkodását.

Mondhatnánk: mindegy már, túlvagyunk rajta.

Valóban túlvagyunk rajta? Ma már csakugyan a szakmai tudással tetézett emberi tisztesség a boldogulás, az érvényesülés, az előbbrejutás elsődleges feltétele? Ott van-e a megfelelő ember a megfelelő helyen, s teret veszített-e már a rokoni, baráti, haveri összeköttetéseken, a pártkapcsolatokon, cinkostársi összefonódásokon megkapaszkodó parazita karrierizmus? A gátlásokat nem ismerő, kíméletlen hatalomvágy?

E kérdések sora vég nélkül folytatható, s ki-ki válaszolhat rájuk tulajdon tetszése s tapasztalatai szerint.

*

Fölöttem a magasban röpködnek, csivognak a molnárfecskék. Levelibéka brekeg, esti harang szól. Akár idill is lehetne ez az óra.

Tiszakécske, 1999 nyarán

42