Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Gajdó Ágnes: "... félő a múltat a félmúltat és a jelent elszakítani" (Lengyel Balázs: Két Róma)
Gajdó Agnes félő a múltat, a félmúltat és a jelent elszakítani” Lengyel Balázs: Két Róma N „ JL- ” em lehet kétszer ugyanabba a folyamba belépni" — ez a jól ismert Hérakleitosz- idézet a mottója az esszékötet nyitódarabjának (Két Róma), amely valójában személyes hangvételű emlékezés. 1948 és 1993 a két évszám, amely meghatározza a gondolatok áradását. A szerző' ugyanis 1948-ban járt eló'ször az „örök városban”. Nemes Nagy Ágnessel hónapokon át éltek a „kis nagyvárosban”, a Via Giuilán, néhány lépésnyire a Virágok terétől egy fűtetlen kis szobában. Meghatározó ez az élmény Lengyel Balázs számára, hiszen két évvel a háború után került Rómába, túlélve a katonáskodást, a fogolytábort, a rémségeket, a bezártságot. Olyan idó'szaka volt ez életének, amely felejthetetlen, amely meghatározó, éppen ezért megismételhetetlen. Amint írja: „Dehogy akartam én Rómába még egyszer elmenni. Ismételni azt, amit úgysem lehet. Belépni újra ugyanabba a folyóba? Nemcsak a folyó vize más, mi is mások vagyunk. Az örök tenger nem tükrözheti, vetítheti elénk azt, akik egyszer voltunk. Nekünk is megvan a magunk idő-folyója.” Az 1948-beli római lét Kardos Tibornak, a Magyar Akadémia egykori igazgatójának köszönhető', ó' tette lehetó'vé az akkori szellemi kirajzást. Lengyel Balázs és Nemes Nagy Ágnes mellett neves írók, költők, képzó'művészek éltek, alkottak az olasz fővárosban: többek között Balázs Béla, Kerényi Károly, Lukács György, Pilinszky János, Klaniczay Tibor, Déry Tibor, Károlyi Amy és Weöres Sándor. Vagyis az akkori magyar szellemi élet legjava. Lengyel Balázs emlékezetének mozaikkockáiból sajátos kép tárul elénk: Weöres - aki szerint Róma olyan, mint Kecskemét - ül, gubbaszt a jéghideg palota-szobában; Kerényi vallástörténeti szempontból kalauzolja végig a társaságot a Forum Romanumon, és József Attilát csupán kommunista divatnak minősíti: Pilinszky, „a részvét legnagyobb költője, de a legönzőbb ember” égetó' heves közlésvággyal verseit mondja; Nemes Nagy Ágnes, alti Pilinszkyt „önző ösztönállat”-nak nevezte nevetve, tréfálkozva; Lénard Sándor, aki a Micimackó latinra fordítósával vált ismertté. Az őszinte emlékfüzér közelebb hozza az olvasóhoz Nemes Nagy Ágnes és Pilinszky kapcsolatát, gondolkodásmódját, Fülep Lajos személyiségét, Mándy Ivánt, Ottlik Gézát. S hogy ne csak az irodalomról essék szó. a két Róma kapcsán Lengyel Balázs szól a macskákról is. „Az olasz macskák ugyanis 1948-ban nem keresztcsíkosak voltak, mint a magyar s mindenféle cirmos macska, hanem hosszancsíkosak. De ugyanúgy cirmostarkák.” 1993-ra azonban eltűntek a hosszanti cirmos macskák. „Ugye ez trivialitás. De jelentéktelen vagy jelentős dolog valami, azért az ember megbomolhatik tőle.” S hogy nem haszontalan időzni a római macskáknál, mi sem bizonyítja jobban, mint a hozzájuk kapcsolódó, filozófiai mélységű gondolatmenet: „Az emberben kicsiny dologban is cigánykereket vethet a világ, olyan vetületét. mutathatja, amely egyszerre megbomlás jellegű. Átalakító egy életre.” Az esszékötet további fejezetei hasonlóan érdekesek és hasznosak az irodalom iránt érdeklődők számára (kötetben eddig még nem jelentek meg ezek az írások). Az Irodalmi arcképek című fejezetben ismert és kevésbé ismert alkotók portréjához találunk kiegészítő' 94
