Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Kovács András Ferenc: Sinfonietta Banbinesca; Bogyó Bandi balladája (versek)
Áprilys bolondgya ha zápor fejemet locsolja belüliem is gyűlhet pocsolja agyamban bugyborognak tócsák belémnyivadnak varjak csókák de visszagyünnek, majd a gólyák s míg a bubákat adagólyák a légteret csőrrel szagólyák költőném csókdosom kacsólyát, Suite clownesque Táncol a dúlt babaház! De bokázik Jancsika meg kicsi Józsi! Járja ma, ropja ma Janka, Mariska, Boris, Gizi, Rózsi! Vígad a póri kopott babanép... Node bármi az ára - Senki nem is hederint a kicsípett Barbie babára... Barbie inog, nyifegőn tipeg el, leJefittyen a kontya: Szőke sörénye lobog, tovabilleg, az üzleti illatot ontja! Gombja kiszökken - a. tisztább gyermeki gusztust, ejsze, lerontja! Három méter a lába!... Viszonylag másfél hosszú a combja! Mily pacsuli, s milyen új idióta divat! Ni, be ronda! Ámde ha Bandi bohóc is már belelendül, bíz, bemelegszik: Orra ripacskos eperje! Táncba ragadja, letepri, húzza hajától, Nyúzza magával: apacsként elviszi Barbie-t, Hogy vele rögtön a földet, föl s le, törölje, seperje! Robban a szív: a, bohóc Kusza, kóchaja bús szerelemben füstöl, a dühtől,, Bűzlik, akárcsak a karbid! Morbid a helyzet... Ezért Most berekeszteni a partit. Fanni verse álmomban kivirágzik a fa leesik az ég elteszem a szívedet miénk, a világ 18
