Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Kovács András Ferenc: Sinfonietta Banbinesca; Bogyó Bandi balladája (versek)
(Megjegyezném, hogy a Sinfonietta bambinesca záródarabja nem az enyém: valóban Fanni kislányom verse! 0 rögtönözte ugrándozván, tánc közben, mintegy tollba mondta, lediktálta pillanatok alatt édesanyjának, Juli pedig hűségesen lejegyezte. Történt mindez 1998. május 4-én, egy hétfő este. Fanni akkor éppen három éves és két hetes volt. Rögtön megmutatta nekem művecs- kéjét, majd még megkérdezte, hogy: ezek szerint ő már költői Ritka, gyönyörű érzés volt. Természetesen nem mosolyogtam meg. De a lelkem, hosszú idők óta, végre megint mosolyogni tudott örömében ennyi titoktól... Ó, kicsi lányom! Elteszem a szívedet. Miénk, a világ.) Bogyó Bandi balladája Bogyó Bandi falon lógok Vannak nekem nagyok orrok Nadrágszárok konyult sipkám Azzal szaglok sosem ritkán Mosolyogok tarka móka Arcképemre varrt szamóca Piroslok mint egy szem eprek Főleg bús szögön szereplek Mert miólta fejem kinőtt Véle tapintom az időt Vagyis inkább magam lógok Látom hogy állnak a dógok Összes szemem kabátgombok Van ám tehát nahát gondok Vigyorgok sok Julit Fannit Alszik játszik gurít annyit Figyelek Fannit s Apáéit. Csak Krisztinka soha látszik Pedig lakik távol Genfben Biztos szintén gondol engem Bogyó Bandi ógok-mógok Fogyó fényben boldog lógok Amuldozok világ mint áll Árnyékom csak engem himbál Meg-meglóbál borzol talán Lefityegek olykor alám Csüng szívemből, szép szál cérna Kedvem viszont víg pecér na Bohóc vagytok gyermek álma Pirultok mint egy szem málna 19
