Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 9. szám - Jász Attila: Miért Szicília? (Széljegyzetek a hasonlóság mítoszához II.)

Arethusa-forrás miatt is. A sziget egyetlen - Szirakúza felöli - bejáratánál van egy templomrom, amelyről szintén nem tudják eldönteni, hogy kinek lett felszentelve, Apollónak vagy Artemisznek. A mítosz és Pindarosz egy sora miatt (Ortygia, Artemisz élvhelye itt...) a vadászó, szűzies istennőre szavazok. A forrás táplálta kis tavat egy kőfal választja csak el a tengertől, ahova belezubog az Arethusa, jéghidegen és kristálytisztán, halrajokkal körülvéve. Néhány útitársunknak, főiskolásoknak, akik csapódnak hozzánk, kérésükre, hogy mit bámulok ennyire, elmondom a mítoszt, s hogy nézzék majd meg a sziget közepén lévő' szökőkút-szoborcsoportot, mely a jelenetet ábrázolja. Azt hitték, nincs itt semmi különös. Lemászunk a mitológia-óra után a falon a tenger partjára, belegázolunk, lemosakszunk, s miközben előttem a sokszor megcsodált tenger nyugtató kékje, nem bírom ki, belekortyolok a vízbe, édes.

Múzsák, sicelidák! magasabbra kicsit ma dalunkkal!

Egy fiatal szlovén költő adatai között - akinek a verseit mostanában egyre jobban kedvelem - rábukkanni vélek a lelki rokonság okaira. A syracuse-i egyetemen végzett, olvasom. Versciklusai egyébként is megnyugtatnak. nem vagyok annyira egyedül próbálkozásaimmal, s ráadásul ő hozzám hasonlóan, egész életében igyekszik eltűnni szövegeiben. Melankolikus alkat, aki szonettciklusokat is ír, bár nem éppen hagyományosakat.

A vitorlások az ablakban a látóhatár vonala felé tartanak. A kert sarkában savanyú fű rezeg a. párában. Nem érzed te is, mintha sétáink egyre hosz- szabbak volnának, akár egy utazás?

Még akkor is szicíliaiak számomra ezek a versek, ha a szerző az amerikai Syracuse-ban tanult. De a verseiből kiderül, hogy azért sejt valamit a másik, a számomra igazi helyről is.

Senki se sírjon, senki se leplezze remegését: a szavak és tárgyak tűnjenek el valamennyi időre. Hull a hó Szicíliában. - Tartsd vissza lélegzeted. Csak a szétömlő csönd maradjon, mely elillan, mint éj nyirka az útvesztő ablakairól.

Vergilius számára a görög pásztorköltészet színhelye és bölcsője Szirakúza és a szicíliai vidék, amit egészen szerénytelenül úgy gondol, ő la- tinosított. Mintaképe, e formát és a témát illetően a szirakúzai Theokritosz pásztori költészete. Amíg azonban nála valóban pásztorok életéről szóló leírásokat találhatunk konkrét, felismerhető tájakkal, addig Vergiliusnál ösz- szetetté válik az élmény, idillivé a táj. keretté a megidézett forma. Cs. Szabó László megfogalmazását találónak érzem: Vergilius eltünteti lábnyomait.

A költői áthagyományozódás egyik szép példája Mallarmé verse, az Egy faun délutánja. O csöndes ingovány szicíliai, partja, A Nappal versengő hív- ságom tépi-marja, Rejtve parázs-szirmok alatt, MESÉLJETEK... Az eclogák kötelező szicíliai tájidézetét használja talányos verséhez, konkrét és elvont érzeteket keltve egyszerre, ahogy Vergiliustól tanulhatta.

A középkori legendák szerint Vergilius nápolyi háza mellett fenntartott egy házat Rómában is, de ott mindig vendégnek érezte magát. Szívesebben választotta Szicília elhagyatott tájait. A sziget szeretetéról és ismeretéről árulkodik az Aeneis V. éneke, mely teljes egészében Szicíliáról szól, s a hely13