Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 9. szám - Jász Attila: Miért Szicília? (Széljegyzetek a hasonlóság mítoszához II.)
Szirakúza Firmicus Maternus, szicíliai származású latin író keresztény korszakában a pogány vallások tévelygéseiről beszélve elmeséli egy gyászszertartás mitikus alapját, keikéképpen szörnyülködve a vallásos mételyen, furcsa átiratát adva az eleusziszi misztériumoknak. Ceres (Démétér), a gabona istennője, akinek lányát Persephonénak vagy Proserpinának hívták (Apulems is ezen a néven emlegeti a tengerből éjszaka előbukkanó Izisz egyik, szinkretista megfelelőjeként, akit a három nyelven beszélő szicíliaiak styxi Proserpinának hívnak), nem akarta egyik kérőjéhez sem férjhez adni. Ezt megelégelve, Pluto, a gazdag paraszt a Percus tó közelében elrabolta. Az anya üldözőbe vette őket, s erre a kocsin menekülő Pluto belehajtott a tóba, az anya szeme láttára merülve el. Hogy gyászára némi vigaszt találjanak, a helybeliek azt mondták neki. az alvilág királya rabolta el, s Syracusae közelében egy másik, tavon át a föld felszínére jött. a lánnyal. Az anya utánuk ment, de Szirakúzában sem találta meg őket. Újabb híreket kapott, miszerint a tengeren hajóztak volna, s mivel ez a változat tetszett Ceresnek - hiszen ez azt jelentette, él a lánya -, gazdagon megjutalmazta a szirakúzaiakat, amiért ők hálából templomot építtettek e történet emlékére. Más elbeszélésekben a helyszínek változnak, viszont az Alvilág urának eltűnését áldozatával a szirakúzai Kyanénál, „Sötét” forrásnál jelölik meg. Az orphikus történettöredékekben a forrás közelében egy barlangban rejtegette, őriztette - két kígyóval - a lányát Ceres-Démétér, s ezért kellett Zeusnak is kígyó alakban megközelítenie, s vele Dionysost nemzenie. A történet szálai persze nem ilyen egyértelműek, némely változat szerint Démétér Dionysos anyja, s vele szeretkezett Zeus kígyó alakban. Szóval legalább Kerényi Ká-roly legyen az ember, hogy kibogozza e - posztmodern gesztussal összekevert - szálakat. O csak e dalt, az utolsót még, ezt óvd Arethusám! Vergilius ecloga-sora látszólag üres gesztusával is felidézi bennem saját Szirakúza-élményeimet, s azt is, mennyire nem tudtam mit kezdeni - eleinte — az Arethusa-mítosszal. Amikor látnom adatott, megérintenem, sőt innom a forrás vizéből, éppen azáltal, hogy semmiben sem hasonlított egy mitikus forráshoz, akkor vált számomra igazából megélhetővé a mítikusság. A meztelen fürdőző erdei nimfa menekülése az őt megkívánó folyamisten, Alpheus elől. Artemisz-Diana segítségével menekülhet csak meg, a görög partoktól a tenger alatt Szirakúza mellett, Ortygia szigeténél bukkanva felszínre. Ott a forrás kis tóvá szélesül, ahogy Ovidius meséli az Átváltozások ban. A kis tó felszínén ma kacsák úszkálnak, s közepén az Európában ritka papirusznád terem. Ortygiát, „Fürjszigetet” - Kerényi szerint - Délosznak is hívják, s ez a mitológiából Apolló születésének helyeként ismert. Vannak, akik megkülönböztetik Délost. Ortygiától, az utóbbit kizárólag Artemisz szülőszigetének tartva. Az már szinte viccnek tűnik, hogy Volt egy Artemisnek szentelt Ortygia a szicíliai Syrakusai mellett, s egy másik, a kisázsiai. Ephesos mellett. Az Artemisz-változat egyébként jobban passzol a szigethez, már csak az 12
