Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 8. szám - Balog Iván: Zsákutca (A hisztéria fogalmának szerepe Bibó fasizmus-, nacionalizmus- és antiszemitizmus-felfogásában)

elmélet keretei között helyezhető el: ... mindkét fél objektív tényezők által determinált szerepben jelenik meg, és a másikkal mint szerepjátszóval szembesül” (Kovács 1984:21). Ez az észrevétel fontos momentumra világít rá, Bibó életművében ugyanis másutt is elő-előfordulnak momentumok, amelyek a szerepelmélettel való analógiát alátámasztják. Egy helyen pl. azt fejtegeti, hogy a társadalmi haladás kérdését „nem masszívan, statikusan, ... anyagszerűen, térbelileg kizáró módon álló osztályokkal” dolgozva kell vizsgálni, hanem (kulcs)pozíciókkal, a köztük levő emberi viszonylatokkal, funkciókkal és szervezeti elvekkel (Bibó 1986a:565-566). Mindezt részletesebben is kifejti a Vezetéskövetés című, 1941-es előadásában, ahol kiválasztásról (szelekcióról), viszonyokról, szerepekről, lehetőségekről (más szóval: erőforrásokról) és rendezőelvekről beszél, valamint hangsúlyozza, hogy meg kell különböztetnünk az alap helyzetet (kulcspozíciókat) a történelmi képződményektől (Huszár-Litván-S. Varga [szerk.] 1995:180-189).

Hasonló problémákkal foglalkozott Bibó a szegedi jogi karon az 1946/47-es tanévben Bevezetés a társadalomtudományba (azaz: a szociológiába) című kurzusán is, ahol úgy foglal állást, hogy a jelzett diszciplína tárgya „a társasviszony, akár barátságos, akár ellenséges... Társadalmi jelenség az, melynek során az egyik ember cselekedete a másik emberre vonatkozik, vagyis a másik ember feltételeit érinti, azokra kihat” (Bibó MTA KK MS 5116/12. 20-21. o.). Alább azt fejtegeti, hogy a társas jelenségek közül egyesek „egyszerű emberi viselkedéseket, viselkedésformákat, viselkedési beállítottságokat” testesítenek meg, a bonyolultabbakban valamilyen érdek is jelen van, míg a legkomplexebbek azok, „melyek már a társadalmi szerveződések valamilyen határozott módszerét, valamilyen társadalmi szerkezetet” is megjelenítenek (uo. 26. o.).

Az érdekekről szólva lejjebb megjegyzi, hogy „az embereknek nemcsak gazdasági és osztályérdekeik vannak, de van több másféle érdekük is, mindenekelőtt hatalmi érdekeik”, ritkábban pedig „az emberi tudásvágy, az elvek vagy eszmék sikeréhez fűződő érdekeltség, vagy a vallásos üdvözülés vágya” (uo. 28. o.) dominál. (Érdemes megemlíteni, hogy a Vezetés és követés című előadásában Bibó az érdeket a társadalmi szerepek fix elosztására nézve irányadó rendezőelvekből vezeti le [Huszár-Litván-S.Varga 1995:181-189]). Ezek az érdekek „a legkülönbözőbben viszonyulhatnak egymáshoz: lehetnek azonosak, közösek, párhuzamosak, összefüggőek, versengőek vagy ellentétesek, s az érdekeknek ez a sokféle egymáshoz való viszonyulása igen különböző végeredményt hoz létre: sor kerülhet érdekegyesítésre, érdekkiegyenlítésre, érdekmegosztásra vagy érdekharcra. Hogy melyikre kerül sor, abban döntő szerepe van a társadalmi szerkezetnek, a társadalmi egybeszervezés módszerének” (uo. 28. o.).

A szociológiai előadássorozat alapján készült jegyzet további megállapításai közül a Zsidókérdés bői és a máshonnan vett fenti Bibó-szövegek megértéséhez még kettőt érdemes felidézni. Az egyik szerint az egyes közösségeken belüli harc (azaz: konfliktus) eredménye a kényszer jelensége, ennek objektivációja pedig a hatalom, vagyis „egyes embereknek az a lehetősége, hogy másokat tartósan és ismétlődően kényszer alá vessen” (uo. 33. o.). A másik a különös figyelmet érdemlő alapjelenségnek (uo. 34. o.), ill. „fontos szervezési tényezőnek” nevezett (uo. 50 o.) társadalmi szabályok közé tartozó erkölcsi szabályokról szólva azt emeli ki, hogy „különösen heves indulati (emocionális) jelentőséget fűz betartásukhoz és áthágásukhoz a társadalom”, ha az „életbevágó (vitális) érdekeit” érinti, s „így alakul ezeknek a szabályoknak a végső emberfeletti értékekkel való kapcsolata, amely mind a mai napig a vallás és az erkölcs ügyét összekapcsolja” (uo. 60. o.). [Fontos megjegyzésként ide kínálkozik, hogy az Etika és büntetőjog

60