Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 8. szám - Balog Iván: Zsákutca (A hisztéria fogalmának szerepe Bibó fasizmus-, nacionalizmus- és antiszemitizmus-felfogásában)

(Bibó 1986:161-183) c. tanulmányában Bibó az erkölcsi szabályokat a morális felháborodással kapcsolja össze, és a jogi szabályozás pedig éppen azt a célt szolgálja, hogy gátat vessen a túlzott átmoralizáltság keltette indulatok elharapó- dzásának.] A másik szintén alapjelenségként említett társadalmi csoportok főbb típusai közé sorolja a (születés)rendeket és a - vagyon szerint tagozódó — osztályokat (uo. 47. o.).

Foglaljuk össze tömören a fentebb idézett szociológiai előfeltevéseket! Bibó abból indul ki, hogy a „társadalomtudomány” főleg a társas viszonyokat kutatja. A társas viszonyokat generáló tényezők közül az egyik legfontosabb az érdek. Az érdekek különböző kulturális rendezőelvek - tehát nemcsak a gazdaság - által meghatározottak; a legfontosabb a hatalmi érdek. A hatalom voltaképpen az egyes közösségeken belüli, objektiválódott kényszerként is felfogható. Az érdekeket irányító, a kényszerítés és megegyezés, a tények és értékek egyensúlyáért, a társadalmi funkciók, szerepek és erőforrások elosztásáért felelős rendezőelvek érvényesülésének egyik fő területe az erkölcsi szabályok, amelyekre egyfelől a vallási háttér, másfelől az erős indulati túlfűtöttség a jellemző. Az érdekek egy- beszerveződésének módját a társadalom szerkezete alakítja. Ennek alapján formálódnak az egyes társadalmi csoportok egyes típusai is, így a rendek és az osztályok is.”

Az interpretáció következő szintjén fel kell tennünk a kérdést: milyen forrásokból vette Bibó ezt a „pre-funkcionalizmust” és a „proto-szerepelméletet”, valamint az interakcionizmust, a fenomenológiát megelőlegező szemléletet? Ha külön-külön keressük az egyes Bibó-szövegekben, előadásjegyzetekben szereplő fogalmak eredetét, akkor nemigen léphetjük túl a szorgos filológus számára adott kereteket. A „struktúra” és a „funkció” Ortutay Gyula és Erdei Ferenc — mindketten Bibó legszorosabb baráti köréhez tartoztak - faluszociológiai orientáltságú műveiben játszanak fontos szerepet (Ortutay 1937:4-10, 32-65; Erdei 1934 317-338, 377-413, vö.: Huszár 1979, Némedi 1985:105-124). Az érdek kategóriájának kútfője a korabeli amerikai szociológia, ezen belül is Albion Small és Robert Maelver, az ő tanaikkal azonban Bibó valószínűleg Horváth Barna hatalmas, enciklopédikus munkájának (Horváth 1943:534-557) közvetítésével ismerkedett meg. (Horváth említett művében Bibó olvashatott „szerepelmélettel” operáló amerikai jogfilozófusokról is.) A hatalomról, mint legalapvetőbb társadalmi jelenségről, valamint a rendről és az osztályról alkotott felfogása Max Weber hatását tükrözi (Weber 1987). A pusztán filológiai, hatástörténeti elemzésnél többet ígér a társas viszony fogalmának a szociológiai teóriák történetébe beágyazva történő vizsgálata. Ez a kategória ugyanis éppen az egyenlőtlen hatalmi helyzetek, illetve az általuk leosztott szerepek, funkciók alakította érdekek szerkezeti elrendeződését foglalja össze, éspedig nemcsak statikusan, hanem dinamikusan is. Ehhez a szemlélethez Bibó Erdeitől (Huszár 1979:318-321) és Horváth Barnától (Horváth 1938) is kapott indíttatásokat, a társas viszonyra, mint központi kategóriára épülő, ún. viszonyszociológiai iskola azonban a német szociológia egyik legbefolyásosabb irányzata volt, amelynek még a II. világháború után is volt kisugárzása. A viszonyszociológia fő célkitűzései közé tartozott a mechanikus társadalomszemlélet, a szellemtörténet, az evolucionizmus stb. egyoldalúságainak leküzdése, a „homo sociologicus” háromdimenziós figurájának megalkotása (1. von Wiese 1933, 1942, vö.: Bibó 1943; Geiger 1931).

A Zsidókérdésben ill, a „naccsága” és a cseléd között azonban olyan viszonyról van szó, ahol a felek morális értékrendje (az erkölcs itt azért lényeges, mert - mint fentebb láttuk - indulattól, felháborodástól fűtött „tudatforma”), mentalitása egymásra nézve aszimmetrikus és inkongruens. Hasonló szituációkat boncolni