Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 8. szám - Balog Iván: Zsákutca (A hisztéria fogalmának szerepe Bibó fasizmus-, nacionalizmus- és antiszemitizmus-felfogásában)
rú közötti köztes-európai tekintélyelvű rezsimek, jobboldali, nacionalista diktatúrák itt a közbeeső, nem teljesen kifejlett fázist képviselik, de találkozhatunk itt demokratikus politikai rendszerek - (Csehszlovákia, sőt a nyugat-európai Franciaország vagy a Bibó által akkor még demokráciának vélt Szovjetunió - nemzeti hisztériáival is!) A szemléletesség kedvéért ezt a (kór)fejlődési modellt egy táblázattal is demonstrálhatjuk: A francia forradalom torzulásai (romantikus értékrend és karizmatikus tekintélyek) További közép- és kelet-európai torzulások (önellentmondó, ambivalens tekintélyek és értékek) Fasizmus A nagy ember romantikája A közösségi hisztériát megtestesítő diktátor Az európai értékrend teljes meghasonlása A hazafi romantikája Antidemokratikus nacionalizmus A nép romantikája Tömegvető népiesség A forradalom romantikája Reakciós forradalom A népi háború romantikája A népek közötti háború A Német hisztériában Bibó öt történetileg kialakult legitimitási „hamis helyzet” előzményeinek rendkívül alapos (és ezért e helyen, a terjedelmi korlátok miatt nem részletezhető) analízise után a fenti táblázattól eltérően csoportosítja az európai értékrend meghasonlásának speciálisan németországi konstellációját. Itt az európai társadalom három fő fejlődési tendenciájának, az önrendelkezés rendszerén épülő szorosabb nemzetközi egységet (ennek kontextusán belül foglalkozik a nacionalizmussal a Bénultságban), a személyes uralmat felváltó demokráciát és a születésrendi társadalmi szervezetet felváltó szocializmust tartja (Bibó 1986a:479). A deformáció és a meghasonlás következtében a nácizmusban az önrendelkezési jogból világhódító imperializmus, a demokráciából Führerprinzip, a szocializmusból pedig fajelmélet lett (Bibó 1986a: 472-479, vö.: Balog 1995:30). Sajnos, nincs módunk itt behatóbban taglalni a finom pszichológiai részletelemzések sokaságát, amelyek Bibó egyik legfőbb erényét jelentik (és amelyet oly sokan dicsértek már, elméleti hátterére viszont oly kevesen fordítottak figyelmet). Ehelyett rátérünk a Bénultságra, ahol a nacionalizmust nem a fasizmussal összekapcsolva, egy egységes európai hisztérizálódási folyamat részeként tárgyalja, hanem az önrendelkezési elv kérdésének összefüggésébe ágyazva, és tételesen, külön foglalkozik vele, majd kiterjedt és nemzetközi jogilag operacionalizált javaslatokat is tesz egyes nemzeti hisztériák kezelésére. 55