Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7. szám - Erdélyi Erzsébet - Nobel Iván: „A művészetnek, ha valóságos élményt jelent, van megtartó ereje" (Beszélgetés Szilágyi Istvánnal)

kiadvány oldalain. És bár a betűkultúra iránt nagyon megcsappant az érdeklődés, mégis fontos az irodalmi lap, részint mert nyoma kell hogy maradjon ennek a kornak, másrészt épp az említett műhely-szerep okán. Mi, a Helikon mai szerkesztői egy irodalomkritikus barátunkat leszámítva valamennyien szépírók vagyunk.- A Helikon mutatta be az erdélyi magyar irodalom új hangon megszólaló nemzedékét, a „serény múmiákat" is, akik szinte „állam az államban”, önálló megszólalási lehetőségei kapnak minden lapszámban. Hogyan illeszthetők bele ezek az új hangok a lap hagyományt is őrző struktúrájába?

— Bizonyos szempontból sehogy, bizonyos szempontból nagyon is zökkenésmentesen. Ugyanis Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen, ahol laptársunk, a Látó megjelenik, nyilván nem lehet réteg- vagy irányzatos lapot szerkeszteni. Attól függetlenül, hogy van megrajzolható arcéle mindegyiknek. A lap spektruma lényegében a mikroesszészerű írói vallomástól a kultúrtörténeti esszéig terjed, ezen belül vezető szerepe a szépírásnak van, sajnos kevésbé az aktuális irodalomkritikának. Az úgynevezett kísérleti jellegű irodalom, a fiatalok által képviselt keresések, törekvések jelenléte természetszerű. Persze a klasszicizáló Helikon lapnévnek a hagyományokat is felvállaló iránynak már a belőtt lapcím — Serény Múmia — is fügét akart mutatni. Sebaj, mutasson, hiszen ma a lap körül az a nemzedék nő fel, amely holnap majd maga írja s nyilván szerkeszti is a Helikont.

Budapest, 1998. március 17.

Dörgicse gótikus templomának romja

75