Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7. szám - Csiki László: Tizenhárom remény

Kornél felteszi az álszakállt, hősi pózba áll, Dani azonban járatlanságában, vagy mert másfelé figyel vele, elmozdítja a gépet.- Elrontottad - nyűgösködik Kornél. - Mozdulatlanul kell tartani. Mint a puskát.- Ahhoz jobban értek - mondja Dani, zavarát is leplezve, és két lépésnyire távolodik társaitól. Aztán vezényel:- Tábornokok! - harsogja. - Összetartás! Sorakozó!

A fiúk meglehetősen kelletlenül egymás mellé állnak, igazodni nem tudnak, Dani a nevüket kiáltja, s ók fejüket felvetve felelnek:- Jelen!- Aulich Lajos. Dessewffy Arisztid. Knézich Károly. Leiningen- Westenburg Károly. Pöltenberg Ernő'. Vécsey Károly.

Saját nevét kiáltja végül:- Damjanich János — és felel is: — Jelen.

A fiúk, mint egy kőtelező' gyakorlat végén, máris lazítanának, Dani azonban megszólal:- Tábornok urak, a mai gyakorlat véget ért. A jobbak kitüntetést kapnak.

Hat töltényt szed eló' a zsebéből, és sorra az arra érdemesek kezébe nyomja, kitüntetés gyanánt: mindeki kap, őt magát kivéve.- Én még nem vagyok elég jó - mondja magyarázatképpen. - De én leszek a legjobb. Büszke vagyok önökre, tábornok urak, önök teljesíteni fogják a kötelességüket, ha eljön az idő.

A fácánketrec mögül ötéves-forma, szurtos kislány támolyog elő.- Gyuri - szepegi a görög fiúnak, a bátyjának, Dani meg dühösen fordul hozzá:- Aulich úr, megmondtam: az asszonyoknak otthon a helye, ez férfimunka.- Nincs kire hagyjam - mondja a görög fiú.- Ezeknek a görögöknek mindenkijét lelőtték - szólal meg Kornél.- Csak a férfiakat — mondja Dani. - Magával, Dessewffy úr, később még beszélek.- Gyere - mondja a kislány a bátyjának -, én félek itt.

Bertalan tanár érkezik sebességváltós, dongó motoros kerékpárján, fékez, leugrik, a felsorakozott fiúk elé áll. Haragos, dühös: talán rémületében.- Mi az? - kérdezi. - Mit dugdostok?

Kornél maga elé nyújtja a bal tenyerét: üres. Dani mindkét kezét megmutatja. A tanár azonban nem éri be a gúnyosnak ható gesztussal, sorra veszi a fiúkat.- Mutasd!

A súlyzós fiú előretolja, kinyitja tenyerét, csillog rajta a töltény. Bertalan baljával elveszi, és jobb kézzel hatalmas pofont ken le a fiúnak. Továbblép.- Lássam! - mondja.

A fiúk sorra kiszolgáltatják a lövedékeket és megkapják érte a pofont. Egyre dacosabban fogadják, már-már boldogan viselik a megpróbáltatást, az áldozatot. Kornél is tartja az arcát. Bertalan Dani előtt cövekel le, az szem36