Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7. szám - Csiki László: Tizenhárom remény

befeszül vele, látszik rajta, képes lenne visszaütni. Bertalan nem pofozza fel, de üvölt:- Őrültek! Ez veszélyes. Ez tilos! Ezért titeket... - tehetetlen dühében szinte elsírja magát.- Nyugalom, Berci bá' - szólal meg Dani -, ez nem pionír-avatás.

A fiúk mozdulatlanul állnak, egyedül a kis szőke Jani arcán folyik csendesen a könny.- Te, Dani, gyere velem - mondja végül a tanár. - Ti most menjetek haza. Kérlek, fiúk. - Valóban könyörgő a hangja. - Kérlek! A játéknak vége.

X

A fészer homályában Bertalan tanár három tollafosztott fácánt csomagol vastag papírba. Arrább lökdösi az asztalon az üvegeket, csészéket, hogy helye legyen hozzá. Inna is egy kortyot , de Danira pillant, és letesz róla.

Dani a lócán ül, vár.

— Ezeket vidd haza - mondja Bertalan, a csomagra bökve. - Most majd szükségetek lesz rá. Tojást is adok.

Szakajtóból kékes, pöttyös fácántojásokat rak egy papírzacskóba, és mindegyre úgy fordul közben, hogy elkerülje a fiú tekintetét.

— Szólj majd, ha még kell — mondja. - Szólj, ha segíthetek. - Hangja kong a csendben. - Holnap ne gyere suliba. Igazoltan hiányzol. Beteg vagy. Jó?

— Sehogy se jó — mondja halkan Dani. - Berci bá', miért van, hogy sehogy se jó?

— Kamaszodsz - próbál mosolyogni a tanár -, működni kezd benned ez- az. Majd megérted. Egy nó' majd megérteti.

— Az anyu? - kérdezi aggódva Dani, és az összekészített csomagot nézi. - Mi van vele?

Bertalan igyekszik összeszedni magát, hogy közölje a hírt.

— Elvitték apádat, Dani - mondja. - Letartóztatták. Ne kérdezd, miért.

— Miattam?

— Miért, ki vagy te?

— Maga jelentette fel, Berci bá'? - kérdezi Dani csendesen, későre.

— Én? Éppen én?

— Maga olyan mindenes - mondja a fiú. - Mindent csinál, mindenkivel jóba akar lenni. Azt akarja, hogy mindenki szeresse.

Bertalan kétségbeesetten, halkan kérdez rá:

— Miért vagy ilyen nyugodt? Miért vagy ilyen bölcs?

— Hová vitték? - kérdezi Dani, de nem kap választ. - Adja ide a húst - mondja. - A tojást is elviszem. Viszontlátásra, Berci bá'!

Bertalan kilép a fiú után az ajtón, de már nem szól. Benyúl a zsebébe, előveszi a töltényeket: tompán csillognak az alkonyaiban.

37