Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7. szám - Németh István: Éles fényben

Németh István

A

Eles fényben

A

X X. Tanárnő nagymosás után volt és épp a teregetéshez készülődött a verőfényes udvaron, amikor berúgták a kiskaput. Háttal állt ugyan a bejáratnak, csimpaszkodva a szárítókötélen húzta végig a nedves rongyot, mégis rögtön tisztában volt vele, kik a hívatlan vendégek. Mindig ilyen nagy zajjal járnak. Megszokhatta volna már gyakori látogatásukat, de az irántuk való ellenszenvét - nincs miért szépíteni a dolgot: undorát - nem tudta magába fojtani.

Meg se fordult, végezte tovább a munkáját, azzal se törődve, hogy „kihívó” ágaskodásával, nyújtózkodásával, hajlongásával - egyetlen könnyű, áttetsző', testhez tapadó kartonruha fedte feltűnően formás alakját -, bűnös gondolatokat ébreszthet a jövevényekben.

A három fegyveres ráérősen közeledett a teregető nó' felé, már-már unottan, mint akik egy minden képzeletet felülmúló bordélyból érkeznek kifacsartam minden földi élvezettől telezabáltan, s akiknek ez a „parancsként” kiosztott látogatás olyannyira terhűkre van, hogy szinte már elviselhetetlen számukra.

Közvetlenül a teregető nő mögött megálltak, vártak egy darabig, a Tanárnő majd csak figyelemre méltatja őket, de mert ez nem következett be, a három fegyveres közül a legalacsonyabb - egy serdülő suhanc - lekapta válláról a géppisztolyát s egy rövid sorozatot eresztett a levegőbe.- Vadállat! - reccsent rá a közvetlenül mellette álló társa s könyökével úgy megtaszította, hogy a suhanc elvágódott. - Mért nem az usztasákat riogattad így?!

A Tanárnő csak most fordult szembe a fegyveresekkel. Hogy megismerte a Tanítványa hangját.- Milivoj! - buggyant ki a száján, ebben a pillanatban elfeledve mindazt a szörnyűséget, amit a faluban a Tanítványáról suttognak az emberek. - Milivoj! - ismételte meg még néhányszor; a hangja csordultig volt kétségbeesett könyörgéssel.- Mondhatom, Tanárnő, szépen fogad bennünket! - mondta a Tanítvány nyersen és magyarul.

A Tanárnő már szívta volna vissza a „Milivojokat”, sajnos elhangzottak, mint az imént az a rövid géppisztolysorozat.- Szégyellem magam - válaszolta halálos komolyan szintén magyarul, de nem lehetett megállapítani, mi miatt: a kiskapu berúgásáért, a géppisztolysorozatért, vagy azért-e, hogy a falu rémének tartott egykori tanítványát egy kétségbeesett anya hangján szólította meg.

18