Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Kautzky Norbert: Esti beszélgetés; Vakháború; A hallgatás parazsa; Júdások összeesküvése (versek)
Kautzky Norbert Esti beszélgetés Rámnézel kisfiam estéim vigasza Tekinteted a mély tükör most nékem tündököl Csak tudnám mit takar s rettegve Rejteget Sorsod tanújaként köszönt a nagyapád Híre és rangja nincs szavakkal viselős Ertük-velük hadakozik s ha alkut köt Tagadd meg akkor is ha mentsége riasztó Leírták mielőtt felírták volna A bűn A bűnöst majd leleplezi. Megy az magától Addig se féltsd a nagyapát Az érdek Lovagjainak szolgálatait ismeri nem is akárhogy Ha mégis megfordul a szél köszöntsük Békességgel és ne haraggal és tanuljuk megismerni Az igazság elfeledett nevét ami a kiszolgáltatottak Étele és itala és a szenvedőknek irgalom Vakháború Magam csatája önmagámmal, Vakháború és láthatatlan. Barikádok némán figyelnek, A nemlétező seregekre. Mert aki győz, az még veszíthet, Hogy elmondhassuk, itt a béke. Fegyvertelenül, de jajongva Nem fogadom, marad a mélység, Tárnavilág, évezredekből,, Lövészeim, az ismerősök, Akár csak én, magukat látva, Az elveszőt,, kérlelhetetlent, Vakháborúm világosságát, Küzdőterünk az átok ellen. Elvonuló csapatainknak Virágesőt, lombkoronával Sohase hoz a hír, a mentség, 33
