Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Kautzky Norbert: Esti beszélgetés; Vakháború; A hallgatás parazsa; Júdások összeesküvése (versek)
Menekülőt, aligha látni, Az elbukásunk a teremtés. A tettek nélküli igazság Ezért, hazug, fogadhatatlan, És elveszejtik háborúnkat Mielőtt csöndes kürt szólítna Végső riadót önmagunkban, Ahol a létezés gyötrődik, A nincstelent is bátorítva. A küzdőtérről, hazaballag, És visszafordul,, legyint,get,ve, Hagyják nyugodni, békét,űrön, Szégyenpadon vagy puszta földön. Vakháborút, hirdetek mégis, A vakok fehér botja, koppon, Mint, sortűz, ijedt, vakmerőség, Az ígérgetők ellen támad, Amikor nincsen más segítség. A hallgatás parazsa Önmagam ellenére virrasztva éldegélni Már nem megy Kiterítettünk a hétköznapi, körvadászat Zsákmányaként, A föld ágya vetetten a göröngyökön ébredő szél, is Csodálkozik Honnan e szörnyű zsákmány a vadászati tilalom Idején Panaszaidra ne tudd meg a rendfenntartók Válaszát A múlt örökzöld meséit, egy kissé felmelegítve Tálalják Amennyiben hallgatsz az amúgyse létező körvadászatról Megtudhatod Mire készülsz lövöldözéssel, vádolva védelmezőid Ellenállni Mifelénk csupán mosolyt, fakasztó gerjedelemnek tűnik Ha igaz A hatalom érzékenysége amiről annyi szóbeszéd járja Hogy az már Több a soknál a hihetőt, fölösleges mondogatom magamban Annyiszor Mondogatni, és ha lejár a szavatossága akkor mi lesz Egyelőre Maradjunk ennél a hallgatás parazsával a nyelvünkön
