Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 5. szám - Kőbányai János: Üzenet a második évezredre (Szarajevói jelentés ’97 április)

hanem a misszió (az ima, az üzenet) magának a totális értelemben vett „rossz logikájának” a megszüntetésére és alkotó módon: a jó, a „szeretet” logikájára (meg)váltás fordulatának siettetésére irányult. S ebben nem volt megkülönböztetés vallás és származás szerint mert a (egy zágrábi harangöntő által erre az alkalomra Szarajevónak ajándékozott) harang, és az összes beszéd az emberért, a szenvedő emberért szólt, akinek a második évezred apokalipszisa fenyegetettségében ki kellene lépnie a szenvedést csak szenvedéssel kompenzáló mókuskerékből, s itt a földön kellene megvalósítania a próféták (s ebben a sorban Jézus) megkövetelte messiási kort. Ezt a teljesítményt a pápa az embertől várja el, aki képes felülemelkedni megbántottságán, sérelmén, s a jövő kibontakozása érdekében hajlandó megbocsátani. Európa és politikája - mint szó és fogalom, vagy jelző — nem mint pozitívum hangzott el az üzenetben - itt, a földrészt szellemi és hatalmi síkon Keletre és Nyugatra osztó szakadék még bombatölcséres, gránát cakkozta még friss díszleteiben - hanem kétkedő negatívumként:, mert civilizációja, múltja ismeretének vértezetében nem tudta, s még ma sem igen tudja kezelni a konfliktust. Nem tudta megakadályozni az etnikai tisztogatást az örökmozgó mészárszék II. világháborúban Európában leállni tűnt, s most méreteiben is hasonlóvá aljasult munkáját. A harang értünk is, nekünk is szól tehát: Közép- Kelet-Európába, e század konfliktusaihoz közelibb epicentrum számára még erősebb kondulással: „Elérkezett az idő a lelkiismeret mély vizsgálatára. Sürgető ideje van a béke és a megbékélés döntő kinyilatkoztatására... Hangos és erős torokra van szükségünk, hogy kiáltsunk: Soha többé háborút! Minden napra szükségünk lesz, hogy megújuló erőfeszítéssel találkozzunk embertársainkkal, akiket a lelkiismeretük személyes vizsgálatára késztetünk. Nemcsak egyes gyengeségeik tárgyában, de energiájuk készségéről is kérdeznünk kell őket, amelyet a béke épületébe kellene befektetniük. Szükségünk van az erkölcsi és szellemi értékek elsőbbségének elismerésére, amelyek minden ember számára biztosítják a jogot, hogy békében és harmóniában élhessenek, és mindazokat megvetéssel sújtsák, akik vétkesek az ideológiákban gyökerező intoleranciában és az ember sérthetetlen méltósága elleni üldözésekben.” - hirdette a maga történelmi szerepéből és a saját karizmájából adódó erejével értelmiségi kor- és század(végi) társunk a szarajevói katedrálisban, egyházi emberek és egyházi pályára készülők — azaz felelős szellemi emberek - előtt elmondott beszédében.

Ezért a vigasztalásáért érdemes volt újra elzarándokolni az üszkös sebeiből még ki nem gyógyult béke-visszája szimbólum-városba, mert nemcsak az irracionális reményben, de a magunkat ama folyamatot mozzanataiban rögzítő, s ezzel a mozzanatot meg is testesítő szerepében: missziójában is megerősített.

Az üzenetet a helyszín tette történelmi méretben hitelessé, s (talán) hatásossá. Magának a városnak az életében csak a rendkívüli biztonsági intézkedések: forgalom lezárások, sűrű helikopterkelepelések okoztak megrendülést (tízezer rendőrt mozgósítottak, az SFOR megerősített járőrszolgálatait nem számítva). A város legkisebb közössége a horvát (az elenyésző számú zsidókat nem számolva), ami a nyugati kereszténnyel egyenlő. (A háború előtti statisztikák szerint az akkori hétszázezeres népesség 18 %-át tették ki.) S noha a rádió és a televízió állandóan kérte, hogy a lakosság üdvözölje a béke (és az európai civilizáció) emblematikus alakját, gyér közönség fogadta bevonulását udvarias tapssal, amely azonnal át is alakult szombat délutáni nyüzsgő korzóvá. A kávéházak ugyanúgy zsúfolásig megteltek (munkanélküliség!), mint máskor, a diszkók zavartalanul dübögtek, a hagymás és zsíros ételek szaga változatlan intenzitással dőlt az utcákra. Egy többszínű fényújság programja ugyan jelezte, hogy másnap a Kosevói stadionban 10 óra 40 perckor kezdődik a pápai mise, de a most ked61