Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Kőbányai János: Üzenet a második évezredre (Szarajevói jelentés ’97 április)
Kőbányai János Üzenet a második évezredre Szarajevói jelentés '97 április Az évszázad leckéje M Maikor ér véget egy háború? Ha elhallgatnak a fegyverek? Ha az éppen soron levő nagyhatalom (nagyhatalmak) segédletével (ami általában ultimátummal felérő nyomást jelent) bizonyos kötelezvényeket tartalmazó papírokat írnak alá villanófények és reflektorlámpák fehér füzében egy kecses lábú asztalon? Ha megindul mindannak - lakóházaknak, intézményeknek, közműveknek, gazdaságnak, kultúrának — az újjáépítése, amely oly pokoli iramban elpusztult? Ha behegednek a lelkeken ütött sebek? S a fájdalom és a bosszúvágy átvált, fölenged megbékéléssé? Köthető mindez egy pillanathoz, egy gesztushoz, egy eseményhez? Tetten érhető-e mindez? A jelentésíró ilyen nagy sors— és világfordító pillanatok nyomában lohol, hogy rögzítő szenvedélye hívására olyan mozzanatok tanúja legyen, mint amikor a végzetesen eszkalálódó i'ossz végre átdöccen az automatikusan magamagát építő és kiterjesztő jó világa felé. Ugyanis Clausewitz „szakmai” meghatározásával ellentétben, („a háború a politika meghosszabbítása más eszközökkel) a háború a rossznak sokkal összetettebb és lényegibb kifejeződése: kihozza és uralkodóvá teszi az emberben mindazokat a még civilizációs hatások előtti, inkább az állati léttel kapcsolatot tartó ösztöneit, amelyek valahányszor megsokszorozódnak saját kora technikáival és „modern” ideológiáival. Ezért - az emberiség „fejlődésével” fordított korelációban — egyre kegyetlenebb és pusztítóbb, ha valahol szabadon engedik a háború dühét. S bizony, ha ez a magát civilizáció éllovasának tekintő Európában történik: ott a legsokkszerűbben embertelen. A háború és az általa okozott tengernyi szenvedés másfajta készségeket, érzékenységeket is előhív. Az ember „nembeli lényegével” kapcsolatos civilizatorikus készségeit, beidegződéseit, értékeit: a szolidaritást, az önfeláldozást, ami egészen saját természete legyőzéséig: a megbocsátásig is kiterjedhet. Mindazt, amivel a föllázadt rossz — ha időlegesen is - darab időre lecsendesíthető. A többnyire a lélek tartományaiban megkapaszkodott indítórugók leginkább vallások (de nem azok hierarchikus intézményei) körül kristályosodtak ki az elmúlt évezredekben. Szarajevó 1300 napos ostroma erre is bőségesen nyújtott hitet erősítő példát. Hiszen döntő részben vallási közösségek (s rajtuk keresztül az egy-egy vallás egész világra kiterjedő infrastruktúrája), és a vallások történetiségében felhalmozódott értékek biztosították polgárai túlélését. Ez a milliárd apró tettben, segítésben megnyilvánuló mozzanatsor adott már az aknatűzben is gyenge re58
