Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium III. (2. rész - fordította Szenyán Erzsébet)
Az elektronika legyőzte a régi, bürokratikus cenzúrát, de nem győzte le az uralmon lévőknek azt a természetes vágyát, hogy uralkodjanak alattvalóik gondolatain, és nekik megfelelő módon alakítsák azokat. Ezért az elsősorban tiltást alkalmazó preventív cenzúra rendszerét felváltotta a manipuláció rendszere, amelynek a szelekció a legfőbb eszköze: bizonyos dolgokról szó esik, más dolgokról nem, bizonyos dolgokról többet beszélünk, más dolgokról kevesebbet, stb. De nem csupán a szelekció itt a fontos. A bemutatás módja is lényeges: a gazdag országokban — mosolygó politikusok, ünnep előtti bevásárlás, tömeg a strandokon; a szegény országokban - menekülők az utakon, csontsovány gyerekek síró anyjuk karján, fiatal suhancok lövik egymást a házak sarka mögül. 1996. március 24. Vasárnap. Minszkben a lakosság Fehéroroszország és Oroszország egyesítése ellen tiltakozik. A tüntetők a Televízió épületét próbálják elfoglalni. (Hasonlóan történt ez Vilniusban, Tbilisziben, Moszkvában, Bukarestben, stb.). Újra megerősítést nyer az a tézis, hogy a médiumok materiális módon válnak hatalommá, és hogy nem az uralkodik, aki az elnöki palotában ül, hanem az, aki a televízió épülete fölött rendelkezik. A számítógép jelentőségéről és értékéről folyó vitákban rengeteg a pontatlanság, a fogalmi zavar. Leggyakrabban a tartalmat tévesztik össze a formával, a formáról szóló beszéd helyettesíti a tartalomról való gondolkodást. A helyett, hogy „mit írjunk”, azt tudjuk meg, hogy „hogyan szerkesz- szünk”, tudjuk, hogy „mekkora egy memória tároló kapacitása”, de nem tudjuk, mire is kellene ennek a memóriának emlékeznie. A technika kultúra fölött aratott győzelmének klasszikus példájával van dolgunk. A média legújabb, kedvenc témája: híres emberek műtétjei. A pápa műtétje. Jelcin műtétje. Havel műtétje. Kórházak bejárati kapui. Interjú a sebészekkel. A kamerák egyelőre még csak a klinikák előcsarnokában vannak, rövidesen azonban a műtőasztal fölé kerülnek, s közelről láthatjuk majd, hogyan lüktetnek a híres ember véres belső szervei. A technika nem úgy pusztítja a kultúrát, ahogyan azt korábban feltételezték, vagyis, hogy a technika majd kiszorítja a kultúrát, elfoglalja a helyét. Pont fordítva történt — a technika túl sok helyet biztosított a kultúrának, végtelenségig megsokszorozta a képet, a hangot, a szavakat. A kultúra befogadója, fogyasztója a bőség zavarával, a választás nehézségével szembesült, letaglózta a hatalmas választék, elszédítette a mennyiség. Jacek Kalabinski írja Washingtonból (Gazeta Wyborcza, ’96. május 27.), hogy „az üzletekben Chopin prelüdjeinek 40 változata, Vivaldi 'A négy évszakjának 100 változata, Mahler VI. szimfóniájának 25 különféle feldolgozása, Beethoven összes szimfóniáinak 15 féle feldolgozása, stb. kapható”. A technika és a kultúra kapcsolata. Az például, hogy a magnetofon feltalálása lehetővé tette, hogy kialakuljon a történelemnek egy új fejezete — az 56
