Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium III. (2. rész - fordította Szenyán Erzsébet)
A hullám vonala sima, folyamatos, enyhén görbülő, ovális — ez a legmodernebb vonalvezetés: a legújabb autók hullámvonalúak, és ilyenek a videokamerák, a konyhai felszerelések, az irodabútorok, az autópályák ívei és a repülőgépek. És most a tenger hullámain sikló szörföző mellett megjelent egy új alak — az, aki a channel-surfinget űzi, vagyis a tévécsatonákon szörföl: „he always channel-surfs” - panaszkodik férjére Elisabeth Dole, az egykori amerikai elnökjelölt felesége. A channel-surfer, vagyis a csatornalovas az az ember, aki hazatér a munkából, leül a tévé elé, fogja a távirányítót, és a gombok nyomogatásával szünet nélkül váltogatja a csatornákat- ugrál vagy inkább siklik egyik adóról a másikra, ahogyan a tengeri hullámlovas siklik egyik hullámról a másikra. Ebben a tevékenységben benne van minden: a fáradt ember képtelensége arra, hogy egy dologra vagy egy témára koncentráljon, benne van érdeklődésünk felszínessége, az a halvány, alig derengő remény, hogy találunk valamit, ami magával ragad, felráz bennünket, akiket már semmi sem tud meghökkenteni, megragadni, leginkább azonban az van benne, hogy untat bennünket minden, ami néhány másodpercnél hosszabb ideig akarja figyelmünket lekötni, ami ki akar szakítani minket megszokott állapotunkból: a nem-gondolkodás állapotából. A szörfözés metafora is - hiszen állandóan ide-oda siklunk gondolkodásunkban és véleményalkotásunkban, kijelentéseinkben és vallomásainkban. A szörföző ideális terepe a felszín - a mozgó, képlékeny, folyton változó, csillogó felszín. S a szörfözőnek, hogy megtartsa magát ezen a felszínen, folyton billegnie, siklania, mozognia kell, keresnie kell az egyensúlyt, változtatnia kell teste dólésszögét, pozícióját. Az előbb még fölegyenesedett, s máris le kell hajolnia, egy perce még lefelé zuhant, most pedig fölfelé repül! A hullámlovas számára csak a mélység jelent veszélyt. A mélység csapda, amelyet mindenáron ki kell kerülni, mert magával ragadhat, elpusztíthat. 1996. november 1. Szövegek. Szüntelen invázió, amely nyomaszt, bekerít, kimerít, gyötör minket, megöli érzékenységünket, rabolja időnket. Könyvek, brossúrák, folyóiratok, újságok, értesítők, albumok, nyomtatványok, reklámok, másolatok, röplapok. S mindez naponta, reggeltől késő estig támad a könyvesboltokból, újságospavilonokból, számítógépekből, ostromol minket a levélszekrényből, a postás, a küldönc és ügynök táskájából, zuhatagként ömlik a nyomdagépekből, a telexekből, faxokból, e-mailekból. Félek emberekkel találkozni, mert rögtön valami olvasnivalót nyomnak a kezembe. Nem szívesen adom meg a címemet, mert azonnal valami olvasnivalót küldenek. A folyton ismétlődő kérdés: - Olvastad? - Nem. - Nem olvastad? Feltétlenül el kell olvasnod. Muszáj! Már adom is (kölcsönadom, elküldöm, elfaxolom, stb). 52
