Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 5. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium III. (2. rész - fordította Szenyán Erzsébet)

dealerek üldözésében. A tévé újfajta részvételt biztosít Paulnak - felelősség nélküli részvételt. Régebben ez nem volt lehetséges: ott lenni, részt venni valamiben, ez azt is jelentette, hogy - ha úgy alakult— a felelősségben is osz­tozni kelett. Paul semmiért sem felel: részt vesz ugyan az eseményekben, de ez nem igazi részvétel, hisz nem lehet őt kézenfogni, sehol sincs tapinthatóan jelen. A leglényegesebb ebben az, hogy a tévé kiegyenlítette Paul világképében az igazság és hazugság dichotómiáját. E két pólus konfliktusának helyére sokkal egyszerűbb felosztás került: nem az, hogy mi az igaz és mi a hamis, hanem az, hogy mutatta-e a televízió vagy nem. A CNN nemcsak Paul világnézetét alakítja, a fiú biológiai ritmusát is meghatározza: amikor vége a tévéadásnak — Paul elalszik. Németországban van egy ifjúsági hetilap, a „Focus”. Ebben a címben benne rejlik a fiatal nemzedék fő problémája - éppen a fókusz hiánya. Egy amerikai pedagógus mondta nemrégiben: „those kids have no focus” (vagyis — nincs pontosan meghatározott érdeklődési körük és törekvésük, nincsenek motivációik, céljaik). Nem nehéz észrevenni, hogy a fiatalok körében egyre jobban dominál — egyezményesen mondjuk úgy, hogy — a komputer-magatartás. Nem közönsé­ges, apatikus passzivitásról van szó. Ez inkább figyelmes várakozás — de csakis várakozás. Hogy valaki mond valamit. Valamihez kedvet csinál. Ez a magatartás a befogadásra hangolt ember, a néző és hallgató magatartása. És ugyanúgy, mint a komputer esetében: minden remekül fog működni, de csak akkor, ha valaki lenyomja a megfelelő billentyűt. A XX. század második felének elektronikai forradalma mély szakadékot hozott létre két nemzedék, két, egymástól eltérő képzelőerővel rendelkező nemzedék között. Ez a forradalom új világot teremtett — a komputerek, a média, az internet, a virtuális valóság világát, amellyel az ifjú nemzedék azonosul. Az idősebb, „previrtuális” nemzedék azonban vagy nem érez már magában elég erőt, vagy nem képes érdeklődést ébreszteni önmagában a kibernetikus tér iránt. így aztán a két, egymás mellett létező nemzedék két különböző valóságban és képzeletvilágban él. Más szóval: az elektronikai forradalom „megajándékozta” az emberiséget még egy újabb világgal, ame­lyet az emberi nem fiatalabb generációi habozás nélkül elfogadtak, az idő­sebbek azonban kívülrekedtek, megmaradtak a hagyományos, régóta jól ismert siralom völgyében. A kultúrafogyasztó ember kulcsszava, definíciószava: a channel-surfer (Hillary Clinton mondja a férjéről: „Like most men, my husband is an avid channel-surfer”). A szörföző olyan ember, aki deszkán siklik a hullámokon. Akkor ér el sikert, ha érzi a hullámot, annak irányát és erejét, ha megadja magát a hullámnak, ha megengedi, sőt, óhajtja, hogy a hullám magával ra­gadja, előre és a magasba tolja, minél messzebbre, minél magasabbra. A szörföző a hullám ismerője, megfigyelője és szakértője, olyan ember, aki ké­pes felvenni a hullám ritmusát, aki képes a hullám tetején lovagolni. 51

Next

/
Thumbnails
Contents