Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium III. (2. rész - fordította Szenyán Erzsébet)
1995 novemberében Wladyslaw Strózewski professzor „Az értelem síkjai a műalkotásban” című előadásán: — minden szakkifejezésnek több jelentése van (ebben rejlik gazdagsága!). Az értelem szónak például szinonimája lehet: a. a racionalitás b. az adekvátság c. a célszerűség (teleológia). Roman Ingarden különbséget tett a festmény és a kép között, vagyis a fizikai tárgy és az intencionális tárgy között. Röviden: minden képben ott rejtőzik egy látens kép. A művészet — előhívni, létrehozni egy másmilyen világot. A mű értelmes tartalmakból tevődik össze. Ezek, miközben integrálódnak, erősítik egymást. A művészet olyan dimenzióba emel minket, amely fölöttünk van. Nincs műalkotás kontextus nélkül. (Strózewski kedvenc fordulata, amelyet többször is megismételt az előadás során: „Ez a háló különféle halakat fog ki”). A „Teatr” c. folyóiratban (96/3.) olvasom Katarzyna Osinska „A színház expanziója a színházon kívüli területekre Szovjetoroszországban 1918 és 1924 között” című írását Törekvés „a közterek színháziasítására”. „Az utcákra és terekre bevonult a színház tömegelőadások formájában”. E mozgalom forrásának Vjacseszlav Ivanov költő ideáját tekinthetjük, vagyis annak a közösségi tevékenységnek az eszméjét, amely eltörli a résztvevők-megfigyelők felosztást. A színházi rámpa kezdett útban lenni, le kellett hát rombolni. Rövidesen — írta Meyerhold - „mindenki színész lesz”. Az előadásnak inkább tömegmegmozdulásnak kell lennie, nem pedig tisztán színházi előadásnak. A közösségi színház eltörölte az individualizmust az általános egység javára. Meghalt Heiner Miller. Hatvanhat éves korában.Európában ő volt az egyik legnagyobb, Németországban pedig - Brecht mellett - valószínűleg „a” legnagyobb kortárs drámaíró. Mintegy harminc darabot írt. A Berliner Ensemble igazgatója és rendezője volt. 1994 februárjában találkoztam vele első ízben. A Berliner Ensemblében volt szerzői estem, amelyet ő vezetett. Kint sötét volt, hideg, esett az eső, jeges szél fújt. A színház épülete Kelet-Berlinben áll, az egykori Fal mellett, komor, elhagyatott, lepusztult helyen. Ekkor voltam Berhnben először, szorongó nyugtalansággal mentem a találkozóra, féltem, hogy ilyen borzalmas időben senki sem jön el.. Amikor beléptem, föllélegeztem: a terem tele volt, a színpadon, a padlón is ültek fiatalok, sokan a fal mellett álltak, az ajtónál tömörültek. A találkozón Martin Pollack tolmácsolt, aki erre az alkalomra jött át Bécsból. Miller fölolvasott egy részletet A birodalom című könyvemből, aztán kezdetét vette a vita. Az alacsony, kissé görnyedt Miller kevés beszédű, zárkózott, sőt, intro- vertált ember volt. Olyasvalaki benyomását keltette, akit fárasztanak a többiek, de aki ugyanakkor nem tud a többiek nélkül élni. Volt valami feszengés, szórakozottság abban, ahogyan mások között mozgott. Szüntelenül ivott 49
