Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium III. (2. rész - fordította Szenyán Erzsébet)
Elsősorban a felhalmozott anyag mennyisége a megdöbbentő. A zene, a formák, a stílusok tömege, az ütemek változatossága, a hangulatok hullámzása, a magával ragadó dramaturgia. A gazdagság. Gazdagság, sokaság és sokszínűség. Mahler nem habozik. Mindent felhasznál. Kitölti a teret, nem látni a világot e mögül a hatalmas hegy mögül. Keresi a stílusokat, műfajokat, kifejezőeszközöket. Eszembe jutnak Jules Renard „Napló”-jának szavai: „A tehetség mennyiségi kérdés. A tehetség nem egyetlen oldal, hanem háromszáz oldal megírásán múlik.” Mahler zenéjének hibriditása. A zenében, ahogyan a festészetben is, az összekapcsolás, a műfaji keveredés kérdése, az egybeolvadás, a hibrid problematikája már száz évvel ezelőtt megoldódott. Pozitív, elfogadó irányban dőlt el. Az irodalomban viszont még mindig kétkedést, bizonytalankodást, vitát vált ki. Kétségtelen, hogy a festészet vagy a zene nyelve több szabadságot engedélyez az alkotónak, tágabb teret biztosít a kísérletezésnek, a találékonyságnak. A beszélt vagy írott nyelv ezzel szemben korlátoz, béklyóba ver már csak egyértelműségével is, azzal, hogy azonnal és egyszerűen ellenőrizhető. Ezért van az, hogy a forma világában a zene és a festészet rendszerint megelőzi az irodalmat. A hatvanas évek: fontos cezúra, fontos áttörés a művészetben. A művészet birodalmába belép a valóság, a mindennapiság. A két világ között elmosódik a határ. (A kritikusok Duchamp elméletéhez nyúlnak - a világ értéktelenségét és esetlegességét hirdető gondolataihoz). A jártasság - ez az, ami a leginkább veszélyezteti a modern művészetet. A jártasság, a rutin, az ügyesség, a külcsín és az ezekből áradó egyfajta má- sodrendűség, és üresség. „...ott, ahol nincs megtestesítést követelő tartalom, mit sem segít a formák kitalálása” (Werner Heisenberg - Határok fölött). A művészet krízise ma nagy mértékben a befogadók passzivitásán múlik, azon, hogy nem akarnak részt venni a közös alkotási folyamatban (Zbigniew Bienkowski: „A művészet megismerése nem könnyű és nem is mechanikus dolog. Erőfeszítés is, jószándék is kell hozzá”). 1997. január 17. Szerettem volna bejutni a „Századvég” című, szecessziót bemutató kiállításra. A múzeum előtt óriási tömeg várakozott. Lemondtam tervemről, mert idekint kilométeres a sor, odabent meg biztosan nagy a tülekedés a képek és szobrok előtt, szó se lehet tehát arról, hogy az ember elmélyedhessen, elgondolkodhassék. Ez a tömeg azt bizonyítja — miközben a modern posztavantgárd kiállításokon alig lézeng valaki -, hogy az emberek a nyugodt művészetet keresik, azt az idő által igazolt művészetet, amely a rendet és a csöndet juttatja eszünkbe. Amelyik nem kiabál és nem támad — túl sok a kiabálás és az agresszió, amikor kijönnek a múzeumból az utcára. 48
