Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 5. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium III. (2. rész - fordította Szenyán Erzsébet)

Piotr Potworowski kiállításán a varsói „Zach^tában”. Potworowski nagyszerű festő. Elmélyül a festőállvány előtt, belefeledkezik saját világába, a színek és hangulatok világába. Képei azt mutatják, hogy a táj: szín. Amikor Angliáról fest képet, a színek visszafogottak, tompák, szürkék, amikor Spanyolországot festi, dominálnak a sárgák, okkerek, a cinóber, a homokszínek, amikor erdőt fest, az egész vásznat kitöltik a zöldek, a zöld szín legkülönbözőbb árnyalatai, változatai, koncentrációi. A festő bemutatja, milyen mérhetetlenül gazdag fokozatokban, nüanszokban, kontrasztokban a zöld szín, hogy valójában külön, végtelen világ. „Erdő a ház előtt” 1956, „Zöld Tátraalja” 1959, „Zöld táj” 1960. A zöld szín igézőén, lebilincselően hat Potworowskira, a festő arra törekszik, hogy megismerje a zöld szín matériáját, eljusson annak lényegéhez, elmélyítse titkait.

Az a kép azonban, amely előtt legtovább álldogáltam, amelyhez többször is visszatértem, nem zöld, hanem barna és fekete. A címe: „A háború nyoma”. A festő zsákvászonra festette meg. Ez a vászon rendkívül fontos, mert a zsák a háború egyik jelképe, ugyanúgy, mint a puska, a lövészárok és a romok. Védtelen, kétségbeesett emberek ténferegnek a háború országútjain, vagyonuk összes maradékát egy zsákban cipelik magukkal. Zsákokban viszik a gabonát a menekülttáborok éhező lakóinak: a zsák látványa ekkor örömöt és a túlélés reményét kelti. Végül pedig, ahogyan azt Afrikában láttam, az üres zsák gyakran a szegények egyetlen öltözéke. A nők is, a férfiak is zsákot viselnek úgy, hogy az alját fölfejtik, és ing vagy női ruha gyanánt ezt viselik. A zsák - a szegénység, tanácstalanság jelképe, de a menedéké is.

Csehov: „Márványból kifaragni egy arcot annyi, mint eltávolítani a kőtömbről mindazt, ami nem az arc” (1887.).

A festészet lehetővé teszi, hogy jobban értsük az irodalmat (annak műhelygondjait, műfaji kérdéseit, stb.). Vegyük például a nagy amerikai festő, Jaspers Johns művészetét: az ő festészete folyton változik — a stílusok, a formák, a műfajok -, Johns különféle módokon alkot, különféle kifejezési formákat keres. „Negyven év óta - írja Calvin Tomkins a 'News Yorker' 96. november 11-ei számában Johns New Yorki-i kiállítása kapcsán - senkinek sem sikerült meghatároznia éa besorolnia ezt a festészetet. Ez a mostani kiállítás sem törekszik arra, hogy Johns művészetéről egységes, végérvényes interpretációt nyújtson.. Ez a művészet állandóan változtatja kutatási irányait. Legáltalánosabban azzal kelt megdöbbenést, hogy az ember által teremtett környezetből hiányzik maga az ember. A képeken feszültséget fedezhetünk fel a figuratív és a nonfiguratív elemek között. A dolgok itt nem kapcsolódnak egymáshoz, ellentétet képeznek, amelyet a művész nem is próbál föloldani”.

1996. április 21.

Mahler II. szimfóniája a varsói Nemzeti Színházban. Vezényelt Jerzy Semkow. Mellbevágó, káprázatos mű. Mahler több mint hat évig dolgozott rajta. 35 éves volt, amikor befejezte.

47