Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Tornai József: Holdfogyatkozás (versciklus)
havas kés megvesszőzött reménykedésemben tudod mi a halál fekete fehérség 32 Az egyetlen no Külön kell fölsorolnom mindent amit szerettem külön a csípőd idegeit külön a bal szemedre csüggő bronz-hajad a keskeny ferde szemeidet külön az egész lényedet besugárzó nevetésed a koponyám aljáig elhangzó hívást mindig hipnotizáltan figyeltem a lépteid ritmusát derekad csavarodását a csodálkozást ahogy egy-egy szavamra súlyosan rám-tekintettél volt a jelenlétedben egy sor jelzőkbe-nem-zárható vonás hiába erőltetném a képzeletem az egyetlen nő voltál akitől én olyan ájulásba estem hogy halálodig se találtam meg újra magamat 33 Susogó szárnyas fa Mikor negyvennégy éves voltál eltemetett a szépséged és megütköztem a szabadságoddal mikor negyvenöt éves voltál belevertem a fejem nemtörődöm szerelmedbe
