Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Tornai József: Holdfogyatkozás (versciklus)
mikor negyvenhat éves voltál tudtam sose mondhatok le rólad mikor negyvenhét éves voltál öregnek csúfoltál és öregebb lettél nálam mikor negyvennyolc éves voltál eljutottál az őrület és a gyógyulás tornácára mikor negyvenkilenc éves voltál eljött érted az örökzöld levelekkel susogó szárnyas nagy fa az a szárnyatlan susogástalan fa 34 Elhallgattatás Hogy szerettél néha szerelemtelenül is most talán ezeknek a napoknak fény-törmeléke a legjobb orvosság az elvesztés sebeire talán ha ugyanabba az egyetlen pillanatba tudnám gyűjteni tested és szépséged gyümölcs-lobbanásait mindig megtévesztettél velük mert azt hittem teljesen kinyíltál talán akkor kibírnám ezt a kettős őszt a nap vérmérgezését szemem elhallgattatását. 35 Semmi-hullám Neked akartam adni tíz talán-évem most mihez kezdjek a sokkal ami eddig olyan kevés volt mert hiába tudtam te nem változol bíztam az Én-tisztító esztendőkben láttam magam előtt egy megcsöndesült vagy megtébolyult párt a bűnbeesés tengerpartján még most is kézenfogva sétálnak semmi-lábaikat mossa semmi-hullám semmi-homok 39
