Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 5. szám - Kovács András Ferenc, Tompa Gábor: Boldogabb időkből jött tél (versek), Négyszer két balkezes (Lakónikus tavasz; Eltékozolt nyarak; Válás szonett módra (Az elszabadult szonett); Hűséges elhagyás; A terhes ünnep; Ó Stonehenge, Lascaux, Altamira, Carnac!; Tündéri kertek; Az ősök árnya) (versek)
Válás szonett módra (Az elszabadult szonett) JJjjé, szonettünk szabadlábra áll! De térgye reszket, mint dühödt ripacsnak: végtagjai zord jambusokba fagynak, míg rossznál roszabb rímeket darál, sejtvén, hogy nincs megállás, nincs határ! De hogy miért?... Föl sem foghatja agy lag! Cellában, mit örökre zárva hagynak, imázik, mint káromkodó tatár, míg bátorsága tercinába száll, s komédiásként replikát kaszál - ám titkon újra régi rendet áhít. Bár jönne már más próba, más szerep: játéknál több, halálnál kevesebb, őszintébb lét, ha lenne végre rá hit! Hűséges elhagyás A cementpadlón nem maradt nyomod. Futás esztendők folytak szét alattad, míg kevés kincsed tékozlóknak adtad. Bólinthatsz. Mindegy. Válladat vonod. Parázna percek szutyka otthonod. Kik jöttek — mentek. Ráncaid maradtak. Nem számíthatsz sem rabnak, sem szabadnak, mint szolga széltől fölkapott homok, mely Afrikák izzó ölébe landol... Pörögsz, pihegsz, mint ellankadt kalandor, s pajzán füled mégis nyugatra hegyzed, vidám szatír, Pán, megcsúfolt Szilénosz! Gyomrodba már csak romlott halfiiét dobsz, de verset írsz... Eléggé gyatra helyzet. 23
