Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 5. szám - Darvasi László: A könnymutatványosok legendája

ret, ruhaneműt, szövetet és vaspengéket kér érte. Jó ismerései a vándorkereskedők is, akik a legritkább kincseket adják neki kígyóméregért és békacombért cserébe. Az öreg egy napon fura dolgokat rak Pilinger elé. A fatálkán cigányalma nagyságú, fehér gumók gőzölögnek. A nevük burgonya. Alig fél emberöltővel ezelőtt csempészik először haza őket a nyugati egyetemeken tanuló peregrinusok. De csak néhány darabot, mert a határokon posztoló francia és német őrszemek úgy keresik a krumpht, mint a kiéhezett vérebek. S ha egy pórul járt utazónál megtalálják, hát helyben végeznek vele. így aztán a krumpli még most is ritka nagy kincsnek számít. Pilinger unottan bámul a tálkára. Na hiszen! Mint holmi gyerekagyacskák.

— Mik ezek, Balina?-Van szemed. Láthatod.Gumók - morog az öreg.

— És ehető gumók?

— Láthatod, megfőttek. Vándorló diáktól vettem. Frengisztánból jött, azt mondja, bármire jó. A londoniak ölnek érte.

— És jó az én bajomra is? — billegeti nagy fejét Pilinger.

A nádi világon végigfut a szél, röpködnek tavalyi nádbóbiták. Balina eltűnődik, miközben teli szájjal fal.

— A deák, akitől vettem, azt mondta, arra is jó. Kinő tőle az ember fasza.

Pilinger bámulja a gumót, kézbe veszi. Egészen forró.

— Honnan ered ilyen gyümölcs? - kérdi vontatottan.

— Egy Kolumbusz Kristóf nevű ember hajózta ide Indiából. — Balina a fejét vakargatja. - Néhány zsákkal hozott csak. Akkora kincs ez, hogy nem is gondolod! Mondom, már Frengisztánban is ölnek érte.

— Szerintem nem nő ki — mondja Pilinger, de már neki is teli a szája. Balina csak mosolyog, nem beszél többet. Enni kell. Bármi történhet az emberrel, enni akkor is kell. Nem létezhet olyan baleset, nem lehetséges olyasmi szerencsétlenség, amely az éhség elé tolakodhatna. Először eszünk, aztán szomorúak vagyunk. Először eszünk, aztán legyűrjük az asszonyállatot. Először eszünk, aztán elgondoljuk a lehetőségeket. Jól van. Hát nem használtak a gumók. Nem nőtt ki tóié az ember fasza. Annyi azért elmondható, hogy olyan jól lakott tőle Pilinger, mint még semmitől sem. Másnap Balina, a pá- kász vizirózsára mutat. A növény az iszap fekete mocskából bomlott ki. Ritka csodája ez a bűzös mocsárnak. A rózsa virága ragyogó tiszta maradt. Éjjel visszasimul a víz tükrébe, de hajnalban, vagy teliholdnál a vízfelszínre emelkedik, és kitárja gyönyörű virágát, mely fehér, rózsaszín, piros és kék színekkel hivalkodik.

Aztán a csillagokról beszél a pákász.

Kampós, kígyófejes bottal mutogat az ég felé.

— A Tejút nyárutón és ősz elején látható. Az északi horizonton gyengébben, a déli égbolton gyémántként ragyog. A Tejút nem örökkétól való. A Tejút úgy lett, hogy Árpád apánk az édesanyjával álmodott. Szép édesanyja volt Árpád apánknak. Éjszaka olyan szép volt, mint a Nap, a verőfényben pedig olyan szép volt, mint a Hold. Amikor Árpád apánk az édesanyjával álmodott, az anyja emlőiből megeredett a tej. És az anyatej végigcsordogált az égen. Száz évig is csurgóit talán. Utat mutatott. Arra ment Árpád apánk is a seregével, azért Tejút a neve.

13