Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 5. szám - Darvasi László: A könnymutatványosok legendája

jó. Legalábbis jobb, mint nem inni, vagyis akkor ez a szerencsétlen is igazítani akar, mást akar, annak pedig soha nem jó a vége.- Mutatnék valamit, atyám — szól az idegen újra, s fészkelődik. Aztán, mint aki egyszerre megunja a hiábavaló helyzetet, vetkőzni kezd.- A tagom..., atyám - motyogja az idegen, s gyors mozdulatokkal már meg is oldotta az öltözékét. Ott áll a barát eló'tt és mutatja anyaszült magamagát. Félix testvér hiszi is amit lát, és nem is hiszi. Közelebb hajol. Persze igen büdös a vitéz, de hát nem ez az érdekes. Az idegennek nincsen szekszamontánja! Csak egy nyelvszínű, halványveres nyúlványka kunkoro- dik eló' a szőrbozótból. Vérnek és sebnek nincsen nyoma. Erőszaknak sincsen nyoma. Pilinger Ferenc visszaöltözik, s míg rendbe szedi magát, Félix testvér iszik egy újabb pohárka pálinkát, aztán a biztonság kedvéért még egyet, majd pedig komolyan elgondolkodik. A barát nem engedheti meg, hogy született szemérmessége világló értelme elé tolakodjék, mellyel ugyancsak bőséggel megajándékozta a jó Isten. Micsoda ostobaság is megvetni az értelem erejét. Hiszen Jézus urunk is a kígyó ravaszságára ösztökélte követőit. Félix testvér kérdez tehát.- Úgy, tehát hiánnyal születtél, fiam?

A barátban új affectió támad, közönséges nevén: kíváncsiság. Hallott már olyan férfiakról, akik mégsem férfiak.- Nem születtem hiánnyal, atyám.

Akkor pedig erőszakos beavatkozás történt.

— Úgy, tehát megmetszettek? — hólint a barát.

— Nem tudom, atyám - rázza nagy, busa fejét az idegen.- Vagy nemzés közben történt, fiam? - köhint a barát.

— Hogy érti, atyám?- Eltört volna... hallottam már olyat, hogy ... eltört.- Nem tört el.

— Nos, akkor nem értem.- Gyilkolás közben történt.

Félix barátot határtalan szomorúság önti el. Gyorsan innia kell még egy kis pálinkát. A szemével közben arra biztatja a nyomorult idegent, fogadja el a felkínált italt ő is, ám az csak sóhajt, s az összes szentek kedvéért se inna.- Értem - borzong a pálinkától a barát. - És kit gyilkoltál?

— Ellenséget... embert... azt hiszem.

— Ismerted?

— Ismerhetjük-e, akit csak megölni akarunk?

Ez viszont nagy igazság.

— Úgy érted, fiam, gyilkolás közben elveszett a ...

— Elveszett.

— És hogy veszett el?- Nem tudom — motyogja az idegen.

Hogy a világ romlása csodákkal hozható helyre, ez nyilvánvaló. És a csoda éltetője, akár halnak a víz, az idó'. Az tehát, hogy minden elmúlik egyszer, vagyis ettől lesznek a dolgok elbeszélhető!:. Jézus urunk csodái a bűnös világot figyelmezték egyfelől, viszont arra is szolgáltak másfelől, hogy a názáreti férfiú isteni képességeit, szándékainak komolyságát és lehetőségeinek határtalanságát nyilvánvalóvá tegyék. Isten és ember között hétköznap

9