Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám - Pomogáts Béla: Erdélyi magyar katolicizmus

vány vidékein száz és száz katolikus család lelkigondozás nélkül tengó'dik, kitéve a lelki elszáradás veszélyeinek, és más helyen felnőttek és ifjak lelki vezetés nélkül, tanácstalanul bolyonganak, gyermekek csapatai nőnek fel vallási tudatlanságban, hitoktatás és a kegyelem tápláléka nélkül; bűnösök éveken keresztül görnyedten hordozzák lelkűk terhét; haldoklók a nagy út előtt az életszámadás aggodalmában hiába várják az Úr Jézus utolsó látogatását, mert vagy nincs pap, aki Jézus Krisztus evangéliumát hirdesse, és kegyelmeit kiossza felnőtteknek, ifjaknak, gyermekeknek, bűnösöknek, betegeknek, vagy van pap, de elveszítette a hívek bizalmát.”

Természetesen a többi egyháznak is sokat kellett szenvednie az emberi jogokat és a vallásszabadságot súlyosan sértő bukaresti politika következtében. Az esemény jelentőségéhez képest viszonylag kevés szó esik arról, hogy 1948-ban a román hatóságok állami rendelettel megszüntették a nagymúltú és Erdélyben több mint másfélmillió hívőt képviselő görög katolikus egyházat: templomait és intézményeit az ortodox egyháznak adták át, püspökeit és papjainak egy részét bebörtönözték, volt, akit agyonvertek a titkosrendőrség emberei. A román görög katolikusok ennek ellenére sem adták fel annak reményét, hogy egyházi életük egyszer helyreáll, s ebben a törekvésükben a Szentszék támogatását is élvezték. Sokan közülük a latin rítusú magyar vagy német istentiszteleti nyelvet használó templomokat látogatták, hitoktatásukat magánlakásokban végezték, mi több, papokat és püspököket is szenteltek.

A diktatórikus kormányzat éppen a görög katolikus románok áldatlan és megoldatlan helyzetét kívánta kihasználni az erdélyi magyar és német nemzetiségű római katolikus egyház ellen. Hivatkozva arra, hogy igen sok román nemzetiségű görög katolikus látogatja a magyar szertartási nyelvű római katolikus istentiszteleteket, és felemlegetve a csekély számú román nemzetiségű római katolikust, azt követelte, hogy a gyulafehérvári egyházmegye nyelve román legyen, és a magyar templomokban román nyelvű istentiszteleteket tartsanak. Ezzel kívánta volna felszámolni az erdélyi magyar katolikus egyházat, ennek régi intézményeit.

A romániai forradalom után a vallásüldözés véget ért, és az erdélyi magyar katolikus egyház ismét többnyire háborítás nélkül végezheti munkáját, építheti újjá a rengeteg sérülést szenvedett egyházszervezetet. Az új román kormányok teljes vallásszabadságot hirdettek, s valóban egész Erdélyben igen erőteljesen indult meg az egyházi élet újjászervezése: katolikus egyesületek alakulnak, keresztény szellemű lapok és könyvkiadók jönnek létre. A magyar és a többi kisebbségi egyház mindazonáltal nem kapta vissza korábbi intézményeit és épületeit, mindenekelőtt iskoláit, amelyek a nemzetiségi oktatás hagyományos műhelyei voltak. Nem kapta vissza templomait és iskoláit a görög katolikus egyház sem: Kolozsváron járva sokan tapasztalhatták, hogy a görög katolikusok vasárnaponként Mátyás király szobra előtt, a szabadban tartanak misét. Csak az új bukaresti kormányzat tett engedményeket a görög katolikus egyháznak, Kolozsváron most épül fel az egyház új püspöki temploma.

Az egyházszervezés ezért most igen nagy feladatokat ró az erdélyi magyar egyházak vezetőire. Helyre kell állítani az erdélyi egyházi autonómiát, a nemrégiben érsekségi rangra emelt gyulafehérvári főegyházmegye keretében kell elhelyezni a szatmári, nagyváradi és temesvári egyházmegyéket, amelyek most a bukaresti érsekség joghatósága alatt állnak és természetesen vissza kell szolgáltatni az egyházi épületeket és intézményeket, közöttük az iskolaépületeket. Erre irányul egyébként a Romániai Magyar Demokrata Szövetség politikája is. Az RMDSz vezetősége által 1995-ben (magyarul, románul, németül, angolul és franci