Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Pomogáts Béla: Erdélyi magyar katolicizmus
ciául) közreadott Jussunkat követeljük című füzet részletes képet adott az erdélyi magyar egyházak elkobzott és visszaigényelt épületeiről. A kiadvány összesen hatvanhárom római katolikus, református és unitárius egyházi intézményt: iskolát, rendházat, kórházat és kultúrházat sorol fel. Ezeknek tulajdonjoga felett, minden nemzetközi szabály értelmében, ma is az egyházaknak kellene rendelkezniök. Egyházi autonómia Az erdélyi magyar egyházak, így az ottani római katolikus egyház is, az elmúlt háromnegyed évszázadban következetesen törekedtek arra, hogy lehetőleg a bukaresti kormány beavatkozása nélkül, a szükséges önkormányzat birtokában végezzék tevékenységüket. Az egyházi autonómia természetesen nemcsak a vallásos közösségek és intézmények függetlenségének kerete és biztosítéka lehetett volna, hanem bizonyos lehetőséget adhatott volna a kisebbségi sorba taszított magyarság önkormányzatának is, minthogy az erdélyi egyházi keretek egyben átfogták a nemzetiségi kereteket. A két világháború közötti korszakban (a trianoni rendezés után) az egyházi autonómia kivívása és felépítése, római katolikus részről is, mindig a legfontosabb stratégiai tennivalók közé tartozott. Az egyházi hatóságok, a vallásos közösségek szüntelenül szorgalmazták ennek kialakítását és jogainak törvényes elismerését. A romániai jogrendben és jogalkotásban valójában benne is rejlettek az egyházi autonómia lehetőségei. Nézzük meg röviden, melyek voltak azok az „alaptörvényként” említett jogforrások, amelyek az egyházi autonómia kialakítását lehetővé tették volna. 1./ A gyulafehérvári román nemzeti gyűlés határozatai, amelyek a megnagyobbodott Románia területén minden nemzeti kisebbség és minden egyház számára belső autonómiát és autonóm fejlődést helyeztek kilátásba. A határozatok III. szakaszának 1. és 2. pontja a következőket mondta ki: „1. Teljes nemzeti szabadság az együttlakó népek számára. Minden népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népeségének számarányában nyer jogot. 2. Egyenlő jog és teljes autonóm felekezeti szabadság az állam összes fele- kezetei számára.” 2.1 Az antant-hatalmakkal 1919-ben között kisebbségi szerződés, amely ugyancsak a nemzeti kisebbségek és az egyházak széleskörű autonómiájáról rendelkezett. Ennek a szerződésnek a 10. és 11. cikkelye a következőket mondta ki: „Azokban a városokban és kerületekben, ahol jelentékeny arányban laknak faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó román állampolgárok, ezeknek a kisebbségeknek méltányos részt kell biztosítani mindazoknak az összegeknek élvezetéből és felhasználásából, amelyek a közvagyon terhére állami, községi vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékony célra fordíttatnak. Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett, vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.” 3.1 Románia 1923-ban elfogadott és kihirdetett alkotmánya, amely az állam polgárainak „faji, nyelvi vagy vallási különbségre való tekintet nélkül” teljes 82
