Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Pomogáts Béla: Erdélyi magyar katolicizmus
Pomogáts Béla Erdélyi magyar katolicizmus Egyház és nemzetiség A XV kereszténységnek hagyományosan két történelmi arca van: egyrészt egyetemes, minthogy az evangéliumi üzenete minden emberhez szól, függetlenül attól, hogy milyen színű a bőre, milyen nyelven beszél, és melyik ország polgára, másrészt nemzeti közösségekhez kötött, mivel a vallásos élmény és az egyházi élet mindig valamilyen nyelvhez és kultúrához van kötve. Nyelv nélkül és közösség nélkül nincs egyházi élet, és a nyelv, a közösség nemzeti értelemben mindig meghatározott. Mindez a keresztény tradíció nagy történelmi értékeinek egyike, és a kereszténység részben a maga kettős identitásától kapja erkölcsi erejét és állandó megújulásának képességét. Ebben a tekintetben a kereszténység jóval egyetemesebb közösséget alkot minden más vallásnál, elterjedésének nincsenek földrajzi, faji, nemzeti és kulturális határai, szemben a mohamedánizmussal, a buddhizmussal és a hinduizmussal, amelyek elterjedtsége földrajzi értelemben is igen jól behatárolható, ezek a vallások különféle keleti kultúrákhoz vannak kötve, és más földrajzi-etnikai környezetben legfeljebb szubkulturális szerepük lehet, miként a nyugat-európai vagy éppen magyarországi mohamedán, buddhista és krisnás közösségeknek. Az egyetemesség mint a kereszténység lényegi tulajdonsága nemcsak a (ró- maijkatolikus egyház sajátja, a protestáns és neoprotestáns egyházak is egyetemességre törekszenek, ebben a tekintetben ők is az Apostoli Hitvallás doktrínáját fogadják el, és a görög fogalom értelmében „katholikoszok”, vagyis általánosak és egyetemesek. Ugyanakkor a mindig is univerzalitásra törekvő katolikus egyháznak is nemzeti arculata van, minthogy a történelmi és kulturális hagyomány, a nemzeti karakter természetesen rányomja bélyegét a katolicizmus helyi változataira, és a hitelvek, az erkölcsi tanítások és az egyházi fegyelem azonossága ellenére a katolikus egyházon belül is megtalálhatók a nemzeti sajátosságok, vagy a kontinentális eltérések. Mások az olasz, az amerikai, a lengyel, az afrikai, a filippinó, a latin-amerikai katolikus tradíciók, és ezeknek igen sok következménye van az egyházi életben, a liturgiában és kivált az egyházak evilági, közéleti tevékenységében. Ebben a tekintetben beszélhetünk a magyar katolikus egyház vagy akár az erdélyi magyar katolicizmus sajátos arculatáról és történelmi hagyományairól. Ezek a hagyományok általánosságban és leginkább az egyházak közéleti és kulturális tevékenységének a körében öltenek alakot, de megtalálható befolyásuk a lelkiségi mozgalmakban, a lelki kultúra jellegzetességeiben is. A közép-európai régióban az egyházak mindig fontos szerepet töltöttek be a nemzeti kultúra fenntartásában, nemegyszer az egyház volt a nemzeti élet egyetlen elfogadott intézménye, különösen abban a nem túl ritka esetben, midőn egy-egy nemzeti közösségnek nem volt szervezett és szuverén állama. így volt ez 77
