Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám - Ittzés Mihály: Kelet és Nyugat találkozása Kodály életművében

Visszatérve az előadáshoz, említsük meg, hogy Kodály rámutatott arra is, hogy a modern média nem csak pozitív szerepet játszik világunk kitágításában (összeszűkítésében), amikor lehetőséget ad más kultúrákkal való megismerkedésre. Magában rejti azt a veszélyt is, hogy elősegíti az egyes népek-nemzetek — s nyilván a kisebbek, gyengébbek - identitás-tudatának gyengülését, elvesztését.

Összefoglalásul áttekintve a Kodály életművében megjelenő multikulturális momentumokat, három területet, három szintet állapíthatunk meg. Először, Kodály olyan nemzet-központú zenei kultúrát és nevelést képzelt el, amely nem akar bezárkózni az önimádat falai közé, hanem a kellő önismeret és érték-tudat mellett más népek kulturális, zenei értékeinek is helyet ad. Másodszor az ismerkedést, különösen a nevelési-tanulási folyamatban, megkönnyítik a különböző kultúrák közös elemei. Harmadszor, más népek zenéjének s általában kultúrájának ismerete segítheti a kölcsönös megértést, a toleranciát, mások értékeinek elismerését, tiszteletét. S mindezek a dolgok az igazi világzene létrejöttét szolgálhatják.

Szinte kvintesszenciája e gondolatoknak az a mindössze huszonkét ütemes kis kétszólamú darab, amelyet Kazinczy Ferenc epigrammájára írt, s a Bicinia hugarica 1937-ben megjelent első kötetében adott a magyar ifjúság kezébe. A vers és a bicinium közös címe: Misoxenia. (Idegen-gyűlölet). A gyűlölködés, elzárkózás kérkedő szavait harsány fortéban korholva adja a kar szájába, míg a maga meggyőződését is summázó költői szavakat halk énekszóba foglalja:

Jó nem kell, ha az emberiség, s nem nemzeted adja:

Nékem az emberiség, s Pest, Buda tája hazám.

76