Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám - Ittzés Mihály: Kelet és Nyugat találkozása Kodály életművében

A szomszédok dalai, zenéi közül a Háry János daljátékba is került néhány. Az első kaland helyszíne Galícia, a Monarchia és Muszkaország határa. Mintegy a történelmi-földrajzi helyzet jellemzésére, amolyan couleur locale-ként szólal meg a rutén lányok kara és az 1926-os első' változatban a zsidó családot jellemző rövid hangszeres betét. Az osztrákokat meg németes „menüett”-dallamokkal mutatja be. A Kádár Kata ballada egyik jelenetében a román ifjút maga gyűjtötte román melódiával jellemzi. (Azt már talán nem is kell külön említeni, hogy vallásos műveiben az ökumenizmus nyilvánul meg: a saját hitét kifejező katolikus énekek mellett kálvinista genfi zsoltár, sőt zsidó melódia is megszólal feldolgozásaiban.)

Az Iskolai énekgyűjtemény előszavában is érintette Kodály a más népek zenéjéhez való viszony kérdését. A gyűjteménybe felvett dalokkal, mint írta, az volt a célja, hogy segítse a fiatalokat a világ zenéjének megismeréséhez szükséges első lépések megtételében. Majd így folytatta: „Távolabbi népek zenéjének ismertetése egyelőre talán későbbi évekre maradhat.” Ha az elv gyakorlatba ültetéséről akkor le is mondott, de méltányolnunk kell, hogy magát a gondolatot felvetette, talán azt is mondhatjuk: feladatul tűzte ki az utódok számára. Néhány apró jele azonban van annak, hogy a megvalósítás útján néhány lépést tett időskori pedagógiai műveiben a „multi-kulturális” területen.

A Tricinia az ötvenes években készült pedagógiai kötetekhez tartozik. A háromszólamú gyakorlatok egyik „exotikus” hangvételű darabja az Európán kívüli kultúrák felé tekint. Címe: In modo arabico. A zenei anyag Kodály Zoltán saját invenciója, de az orientális színt magán viseli. Joggal írt hozzá szöveget Kistétényi Melinda, mintegy kórusművé avatva a többivel együtt e miniatűrt, Pálmák alján címmel. Valami olyasmi valósult itt meg a kodályi énekes muzsikában, mint amilyet Bartók a zongorát tanulóknak kínált a Mikrokozmosz orientális karakterű darabjaival: Napkeleten, Báli szigetén. Saját zenéje, de a távoli vidék muzsikájának jellegét varázsolja elénk néhány kottasorban.

Kodály vokális pedagógiájában jobbái*a azt láthatjuk, hogy magyarhoz közelálló dallamokat vett kölcsön az idegenből, a közeli kapcsolattal könnyebbé és logikussá téve az átmenetet. Ugyanakkor a mindig friss, érdeklődést keltő anyagról is gondoskodni akart. Ez a szándék vezette, amikor utolsó pedagógiai füzetében, a 77 kétszólamú énekgyakorlatban távol-keleti „nyersanyagot” használt fel. Az Előszóban erről így tájékoztat: „Megkíséreltem, hogy ősi magyar dalokon kívül felhasználjak és két szólamra írjak néhány, rendkívül érdekes ainu motívumot Tanimoto Kazuyuki és Masuda Yuki gyűjteményéből (a Tokiói Rádió kiadása).” Már az 1966-os ISME Konferencián a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság interlocheni (USA) közönsége előtt szóba hozta készülő kötetét, A hiteles népdal szerepe a zenei nevelésben című előadásában. „Nemrégiben ainu dalok gyűjteményére bukkantam. Az ainu kihalóban lévő nép Észak-Japánban. Néhány rövid, igen rövid daluk feltűnően hasonlít a magyar dalokra. Ezért átveszem és továbbadom őket a magyar gyermekeknek.” (A Kodály említette hasonlóság többnyire csak hangkészletre és egyes dallamfordulatokra vonatkozik.)

Most, amikor a nagyon ősi jellegű dalok feldolgozásairól van szó, ide kívánkozik még egy idézet az amerikai előadásból: „Úgy vélem: minden primitív zene jó a gyerekeknek, mivel a gyereknek — ez már közhely - az emberi fejlődés minden állomását végig kell járnia. Nekünk azonban ügyelnünk kell rá, hogy a gyerek, fejlődése során, előre lépjen, ne vissza.”

Ha a Kelet és Nyugat a zenében kérdésével foglalkozunk, nem hagyhatjuk említetlenül Kodály Zoltánnak azt a bevezető előadását, melyet a Nemzetközi Népzenei Tanács elnökeként tartott 1963 júliusában Jeruzsálemben. Szinte az

74