Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium III. (I. rész - fordította: Szenyán Erzsébet)

számára. Évszázadok óta rendszeresen tartanak itt miséket. A pap hangja betölti az egész mecsetet. A kórus az Ave Mariát énekli!

Ahogy kilép az ember a szabadba, megcsapja a trópusi hó'ség, amely rátelepszik az óváros közeli utcácskáira. Az egyik utcában áll a nagy Májmuni Mózes szobra. A Maimonidesnek nevezett zseniális tudós, orvos, teológus és filozófus - Rabbi Móse ben Májmon - itt született 1135 márciusában. Nagyon elítélő hangnemben irt kora városairól: „Ha összevetjük a városok levegőjét — írta A higiénia alapelvei című művében - a sivatagok és mezők levegőjével, az olyan, mintha koszos és zavaros vizeket hasonlítanánk a tiszta tenger hullámaihoz. A városokban a házak nagyok, az utcák szűkek. Ezekre az utcácskákra az emberek mindenfélét kihajigálnak: szemetet, a halottaikat, állati ürüléket, megbüdösödött élelmet. Ezért aztán a levegő bűzös, koszos, nyirkos és fojtó. S az ember kénytelen mindezt belélegezni”.

És mégis, amikor Maimonidesnek el kellett hagynia Córdobát, elsírta magát.

Sevilla

Nagy és mozgalmas város. A Dóm lenyűgözően hatalmas. A naptól elvakítva az ember homályba, sötétbe, mélységes feketeségbe lép be. A sötétből lassacskán előderengenek a színes üvegablakok, a templom boltíves hajói. Aztán észrevesz- szük az embereket, de micsoda miniatűrök, milyen parányiak - jelentéktelen, filigrán apróságok. Ezeknek az épületeknek a nagysága lélektani hatást fejtett ki: a gőgös, nyomasztó gigászok homokszemekké redukáltak minket - az Úr ruhájára tapadt apró porszemmé..

Alhambra

Az arabok rajongtak az absztrakcióért és az absztrakció legmagasabb fokát jelentő geometriáért. Itt is, ezekben a palotákban, amerre csak néz az ember, mindenütt egyenest, kört, háromszöget, négyzetet alkotó mozaikok. Geometrikus rajz — látszólag kinyitja előttünk a világot, ez azonban illúzió, mert éppenséggel bezár minket egy általa behatárolt világba.

Mindenütt növények, virágok, árnyék és víz. Az udvarokban, patiokban, lugasokban vízcsobogás, amelynek már a hangja is fölfrissít, hűsít — a zene mint jószándék, mint enyhet adó árnyék.

Philippe Söllers szerint a történelmi fejlődés nem lineáris, nem megszakítás nélküli folyamat: „A történelem hasonlatos a régészethez, az egyes korok olyanok, mint az egymásra rakódó földrétegek. Mindegyik többé vagy kevésbé zárt struktúrát képez, amelyet annyira lehet megismerni, amennyire felfedjük korlátáit. Az így értelmezett történelmet nem a folytonosság, hanem a szüntelenül ismétlődő megszakítások, ugrások jellemzik... minden kornak megvan a maga sajátos nyelve, amelyet maradéktalanul csak a saját kora ért meg” (A korlátok leírása és megtapasztalása, 1971.).

32