Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidárium III. (I. rész - fordította: Szenyán Erzsébet)
De föl lehet-e tenni ilyen kérdést? Szabad-e? És mi van az erőszak láttán jelentkező megfejthetetlen általános dermedtséggel? Azzal a bénultsággal, amelyet a terror idéz elő, a terror, amely erőtlenné teszi áldozatát, ahogy a kobra is megbénítja mérgével az áldozatát, s csak aztán veti rá magát — amikor az már tehetetlen? (Suetonius: A Caesarok élete, Európa, Bp., 1994. Ford.:Kis Ferencné) Córdoba Hűvös, márványoszlopok egyenes soraival szabdalt kő-félhomályba megy be az ember. Fölénk szabályos , mesteri ritmusban oly tökéletesen könnyű meny- nyezet borul, hogy egy perc múlva akár föl is emelkedhetnék, és megmutathatná az eget, amely az évnek és a napnak ebben a szakában fehéren izzik. Itt bent azonban hűvös van, s a városi hőségtől eltikkadt testünk lassan visszanyeri energiáját és erejét. Állunk a tévedhetetlenül muzulmán architektúra közepén, s önkéntelenül is várjuk a müezzin befelé fordulásra és imára szólító, elnyújtott kiáltásait. A hang azonban, amelyre felfigyelünk, egészen más - orgona hangja. Johann Sebastian fúgájának dallama tölti be a tekervényes arabeszkekkel és gondosan írt Korán-idézetekkel díszített falakat. Meglepetten keresni kezdjük a zene forrását. Arrafelé indulunk, ahonnan a hangok jönnek. A mecset mennyezetét tartó oszlopok erdejében haladunk. Különleges oszlopok ezek. A córdobai mecsetbe több mint ötszáz éven át jártak imádkozni a muzulmának az egész világból (ez volt a mekkai Kába után az iszlám második legnagyobb szentélye). Hívők milliói térdeltek ezeken a köveken (milliók - akkor, amikor oly kevés ember élt a világon!). Jöttek ide sivatagokon, tengereken át, s egy-egy ilyen zarándokút akár a fél életüket is fölemésztette. A fárasztó peregrinációk szent célpontja a córdobai mecset volt, amelynek építését - miután az arabok elfoglalták Andalúziát - Abdurrahmán kezdte el még a VIII. században. Amikor végétért a zarándokút, a hívők végre beléptek a mecsetbe, és hálájuk jeléül meghatódva, boldogan ölelték át, csókolták meg a szentély kőoszlopait. Ennek nyomai a mai napig láthatók: a heves csókok és a kő gyengéd si- mogatása látható mélyedéseket vájt a masszív oszlopokba. Ued — az egykori, sivatagon át folyó patak kiszáradt, mély medre. Ez az egyetlen nyoma annak, hogy valamikor víz folyt errefelé. Ugyanígy az oszlopokon látható mélyedések jelentik az egyetlen nyomát annak, hogy öt évszázadon át zarándokok — Allah- hívők - megduzzadt folyama hömpölygött errefelé. 1236-ban Kasztília királya, a katolikus, később szentté avatott III.Ferdinánd, az arabok legyőzője elfoglalja Córdobát, és első dolga, hogy a mecsetet katolikus szentéllyé, a Legszentebb Szűzanya Mennybemenetelének templomává alakítsa. Ferdinánd, valószínűleg technikai okokból, úgy döntött, hogy a muzulmán épületet érintetlenül hagyja, s úgy teszi katolikus templommá: a córdobai mecset gigantikus méretű épület, alapterülete majdnem akkora, mint a hatszáz évvel mégiscsak később épült római Szent Péter Bazilikáé. A mecsetet az arabok kétszáz éven át építették. Technikájuk jóval fejlettebb volt, mint a keresztényeké. Utóbbiaknak nem voltak eszközeik ekkora építmény lerombolásához. Ezért aztán a mecset belsejében, annak központi részén oltárt és szószéket építettek, karosszékeket helyeztek el a püspökök számára és padokat a hívők 31
