Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám - Tomkiss Tamás: Őszi beszélgetés (vers)

Tomkiss Tamás

Őszi beszélgetés

3/4

Ó, én dúlt katódom, jer jer, s hasíts belém, hajlíts fogj, szoríts a tönkre, ó ostromolj meg oly vadul mint az állatok, ahogy mén a kanca tomporán úgy, úgy, rögtön, itt, ahol lenni oly természetes!

4

Irányadó lehet, falány.

S előkelő a régi út.

Az erdő emberét a zaj bizton s szépen vezéreli.

Ne dőlj be holmi kis szutyok hazug dalának, így haladj s eléred azt az állomást hol frikciód beteljesül.

4/5

Mondd csak el, mi oltja kedvedet? Mit teszel, miért hagyod, hogy én itt heverjek préda parlagon? Lábaim ma kedvedért teszem szerteszét, virág se nyílna így kincseim javát eléd adom.

Jól tudod, hogy teljesen tiéd mind amim van, s mit neked tudok.