Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 4. szám - Tomkiss Tamás: Őszi beszélgetés (vers)
5 Megyek veled, hisz menni kell: muszáj. Ha hormonod sötét utat jelöl vad Szilviám, legyen a cél talány. Tudod te jól, a munka várva vár ezer s még száz dolog a büntetés de hallhatom, hogy bőg a szarvas is hogy búg a. vadmalac, s kétségtelen: az Or fegyelmezőn ügyel. Oké. 5/6 Zúzni egyszerű a béna életet. Én letéptem anno azt, ami: tiéd s most hatalmamat gyakorlom jog szerint. Vedd elő a jussomat, ne szórakozz. Dús az erdó', s dús ölem csak arra vár hogy betöltse végre ó'sesszenciád itt, a fák, közös barátaink eló'tt. Nos, favágóm, hajts, gyerünk, ne tétovázz! 6 Bár nem vagyok egy új Faustus, én azért tudom: amit léleknek hívnak: elveszett. Kezem te fogtad és vezetted, biztosan szorítva sorstalan agyam, az asztalon. Megírtam torz gyalázatom, olybá veszem. S olykor, ha fák közé befúr tekintetem felizzik gyomrom és belem vadul: a vágy, profánul ostoba, frigid magány után 26
