Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám - Sántha Attila: Buddha keresése a nyárikertben; Mi vagy te?; Magyar! Hasad L; Magyar! Hasad II; Magyar! Hasad III.; Magyar! Hasad IV.; Búcsú a valóságtól; Egy év (versek)

Csalárdnak lenni (micsoda szó!), azt tudsz. Szeretsz, nem szeretsz - tépted a szirmokat naponta, s közben én

halálnak halálával holsz.

Menj, amerre látsz, buta vagy, csúnya és konok. Ha mást mondtam, felejtsd el. Ugyan szeretlek még, de belédhalni nem fogok.

Egy év

Nyár végén telt le az év.

Csak egy egyszerű, banális év, a leghosszabb év.

Mint hajdan a tanoncok, kézbe a botot és tovább.

Pedig még erőd sincs, nemhogy botot fogni, de az évből kiszállj.

Lezárni, nem nyitvahagyni, mit sosem szabadna abbahagyni, csakhogy botladozhass tovább. Előbbre és egyre lejjebb, hol már erő sem kell, csak vihar van és fák.

Üvölthetsz hangosan, remegsz - egy hely, ahol nem zavarsz senkit.

Nyár végén, igen, a fák.